A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Milan Majtán-Matej Provazaj: Meno pre nase dieta (Mizser Lajos)

hőst hoz létre, ellenségeiben pedig új antihőst. E figurák szembeállításában a közösség történelem leszűrte etikai tisztánlátása fogalmazódik meg: a partizán bátor, leleményes, igazságos, ellenségei viszont gonoszak, igazságtalanok, jogtiprók. A könyvben e folklóranyagnak csupán a töredéke kerül bemutatásra. A válogatás igyekszik a teljes témakört felölelni (különös figyelmet fordítva a fölkelésre), és Szlovákia egész területének a termését bemutatni. A válogatás az egyes előadókat úgy törekedett felsorakoztatni, hogy az elrendezésből kitűnjék az egyéni előadásmód meghatározó szerepe. A közölt szövegek az eredeti magnetofonfelvételek pontos megfelelői, de az egyes szövegek különböző nyelvi sajátosságait, az eredeti előadói stílust gondosan megőrizve a mai nyelvhasználathoz igazították. Minden esetben fel van tüntetve a keletkezés hozzávetőleges időpontja. Az itt töredékesen bemutatott anyag fontosságát és valódi tömeges előfordulását jelzi a néprajz megkülönböztetett érdeklődése, ezen belül a pozsonyi Comenius Egyetem és a Szlovák Néprajzi Társaság kutatómunkája (a felhasznált anyag is ezen intézetek birtokában van). Említést érdemel még az 1971-ben rendezett, „Az antifasiszta harc tükröződése a népi szóbeli irodalmi hagyományban" című szeminárium, és az 1974-ben „Szlovák nemzeti felkelés a népi alkotásokban" (Slovenské národné povstanie v l'udovej tvorbe) címmel megjelentetett kiadvány. Mindebből kiviláglik, hogy e könyv széles körű tudományos munkának a szerves része, és méltán tarthat számot a magyar olvasók érdeklődésére is. PÁRICSI ZSOLT MILAN MAJTÁN-MATEJ POVAZAJ: MENŐ PRE NASE DIET'A (Nevek gyermekeinknek) Bratislava, 1983. 199 p. Eddig nem beszélhettünk szlovák utónévkönyvről. Némi támpontot adott a cseh utónévkönyv (Frantisek Kopecny: Prűvodce nasimi jmény. Praha, 1974) és a szlovák nyelv értelmező szótárának (Slovnik slovenského jazyka. Bratislava, 1959-68) VI. kötete, amelyben a 127-151. oldalak között találjuk meg a keresztneveket, s mindössze arról informálódhatunk, hogy női, illetve férfinévről van-e szó, továbbá megadja a leggyakrabban használt becéző változatokat, s párszor arra is történik utalás, hogy melyik nyelvből vették át. így tehát Majtán-Povazaj könyve mindenképpen hiányt pótol (Majtán a 7-103., Povazaj a 104-144, Majtán a 145-198 közötti részek szerzője). Éppen erre hívják fel a figyelmet az előszóban, majd a különböző névelemek használati formáját (keresztnév -I- vezetéknév) ismertetik. Foglalkoznak a személynevek eredetével az antik Rómáig visszamenően, továbbá a kereszténység előtti (többségében nyugati) szláv névanyaggal (Slovenské predkresfanské mená). Itt okleveles anyagot is felhasználnak, felsorolják az összes összetett nevet (pl. Lastomír, Stanislav), továbbá a leggyakoribb képzőket (pl. -sa, -us). A homonimakra azonban nem ügyeltek kellőképpen, hiszen a Mojs(a) nem feltétlenül a Mojslav-ból vagy a Mojtech-ből keletkezett, hanem jöhetett az ómagyarból is, mint a Mózes név alakváltozata. Az ún. keresztény nevekről kissé lakonikusan írnak, de utalnak a hármas eredetre (azaz: hogy az Ó-, illetve az Újszövetségben fordulnak-c elő először, illetve valamelyik szentnek, mártírnak a nevét vettek-c át), a protestantizmus hatására és a névtabura (pl. a Jezis = Jézus név nem adható utónévként). Mind az eredeti nevek, mind a jövevénynevek rövidülhetnek, képzővel láthatjuk cl őket - erről szól a következő fejezet (Primená a priezviská z rodnych