A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vlastivedny spravodaj Tekovského múzea v Leviciach (Liszka József) - Naukovij zbirnik muzeju ukrajinszkoji kulturi u Szvidniku (Udvari István)

VLASTIVEDNÍ SPRAVODAJ TEKOVSKÉHO MÚZEA V LEVICIACH (A lévai Barsi Múzeum Honismereti Közleményei) 10. Levice, 1982. 40 p. + 12 kép A lévai Barsi Múzeum rendszertelenül megjelenő, szlovák nyelvű Honismereti Közleményeinek legutóbbi 10. száma kizárólag néprajzi írásokat tartalmaz. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a korábbi kiadványokban csak elszórtan, vagy egyáltalán nem jelentek meg néprajzi tárgyú publikációk (az 1978-ban megjelent 9. számban például Zita Skovierová-Svítková írását olvashatjuk a mohi nép társadalomszerkezetéről, sajátosságairól, valamint Viera Steváková dolgozatát a magyarországi szlovákok lakodalmi szokásairól. Ugyanitt számol be Katarína Rényiová a Békéscsabán megrendezett I. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferenciáról). A legutóbbi szám néprajzi tanulmányainak sorát Magdaléna Paríková dolgozata nyitja Tesmak hagyományos teherszállításáról és közlekedéséről. A szerző recens néprajzi adatok felhasználásával vázlatosan bemutatja az emberi erővel történő cipekedés és az igaerővel való teherszállítás legjellemzőbb formáit. Marta Komorovská a Barsi Múzeum gyűjteményét képező 24 fa ivócsanakot mutatja be katalógusszerűen, sajnos mindössze egy, dekorációs fényképfelvétel kíséretében. Danterné Tóth Izabella a mohi lakodalmi szokásokat ismerteti meglehetős alapossággal. A dolgozathoz függelékként vőfélyverseket és magyar nyelvű összefoglalót csatolt. Katarína Rényiová a garamszentgyörgyi téli ünnepkör szokásairól értekezik, Katarína Gellenová pedig három Garam menti szlovák („csilejkár") falu hiedelemmondáiból ad rövid válogatást. A kiadványt, vegyes híranyag társaságában két, korántsem teljes, ám kiindulásként felhasználható „regionális" tematikus bibliográfia zárja, egyrészt a bakabányai kerámiáról, másrészt a borfői barlanglakásokról. LISZKA JÓZSEF NAUKOVIJ ZBIRNIK MUZEJU UKRAJINSZKOJI KULTURI U SZVIDNIKU. T. 12. A szvidniki Ukrán Kultúra Múzeuma Tudományos Gyűjteménye 12. k. Red. Ivan Ruszinko. Prjasiv - Eperjes, 1985. 563. 1. Központi szlovákiai néprajzi intézményeken kívül (Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete, Szlovák Néprajzi Múzeum, a Comenius Tudományegyetem Etnológiai Intézete) a területi elvnek megfelelően Kelet-Szlovákia több regionális és járási kutató-gyűjtőhelyén, így pl. az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaság Múzeumában, a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumban, a bártfai, lőcsei, poprádi, homonnai, varannói és ó-lublói múzeumokban folynak ukrán községekre vonatkozó kutatások. A szlovákiai ukrán etnikai területek néprajzi kutatása azonban a szvidniki Ukrán Kultúra Múzeumában koncentrálódik. A csehszlovákiai ukránok (ruszinok) önálló, területi elvtől független szervezésű múzeuma 1956-ban létesült. A szvidniki múzeum ma több mint egy átlagos regionális néprajzi intézmény - fennállása harminc éve alatt az északkeleti Kárpátok kultúrájának széles körben ismert kutatóhelyévé vált. A tárgyi néprajzban a népi építészet és életmód vizsgálata terén születtek jelentős teljesítmények. E problematikával Miroszlav Szopoliga foglalkozik sikeresen. A múzeum számottevően hozzájárult a ha-