A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vlastivedné Studie Gemera, 3.(P. Nagy Judit)

kasok az asztali edényeket némelykor már fazekaskorongon készítették, amit a finom kéziraton kívül a korongról való levágás nyomai is bizonyítanak némelyik pohár alján. A15. század második felében jellegzetes a nyakon levő vízszintes sáv alatti függőleges ornamentum és a fejlődésben később megjelenő vízszintes sávok és hullámvonalak felhasználása az edény felületének nagyobb részén. A színes motívumokat a grafittechnika és a nyomtatott díszítés is kiemeli. Ez a technika még a 15. és 16. század fordulóján is föllelhető. Ekkor már megjelenik a plasztikus mintákkal díszlített és gyakran grazúrozott török kerámia. A textilnövények, a kender és a len termesztése Szlovákiában nagyon elterjedt volt. A községben, Kokava nad Rimavicou-ban (Kokava), melyet Stefan Repöok tárgyául választ, csak kendert termesztettek a régmúlttól egészen az ötvenes évekig. A szerző Pestovanie a spracovanie konopí v Kokave nad Rimavicou (A kender termesztése és feldolgozása Kokaván) c. cikkében rámutat arra, hogy a kender termesztése rendkívül jelentős volt, mert így jutottak hozzá a háztartásban és a gazdaságban szükséges vászonhoz. A munkafolyamatok, melyek a kendertől a vászonig vezettek, egyéves ciklust alkottak, megszabva az asszonyok egész évi tevékenységét, és kifejlesztve a szerszámok, méretek és a terminológia sokéves hagyományát. E ciklust röviden így foglalhatjuk össze: Az asszonyok a kendert kézzel tépték, harmatosították és csávákban áztatták, tilol ták, így rostot nyertek, ősszel és télen fontak. A fonalat motringokba tekerték, a motringokat fejfákra feszítették. A szövőasszonynak jól kellett ismernie a számtant, hogy ki tudja számítani, mennyi fonalra lesz a szövésnél szüksége. Egyszerre mindig csak egy asszony szőtt a szoba sarkába állított szövőszéken, így a munka két hónapig is eltartott. Többféle vásznat szőttek, hatféle fonalból. A vásznat ezután még kikészítették, azaz nagy fakádakban leforrázták és a gyepen, napon fehérítették, megszáradása után vízzel locsolták. A vászonból férfi és női ruhadarabok, törülközők, törlőruhák, szalvéták, zsákok készültek. Stefan Knap Svadba v Babínci (Esküvő Babínecen) c. munkája esküvői szokásokat örökít meg. A babíncihez hasonló esküvők voltak Kraskovón, Lukovistén, Striezovcén, Hrusovon (Esztrény, Osztrány), Driencanyban (Derencsény) és másutt is. Ez az esemény az egész falu számára nemes, békés kulturális szórakozást jelentett, különleges esemény volt. A vele kapcsolatos népdalköltészetet évről évre gazdagították azok a magyar dalok, melyeket a délvidéken ismertek meg a babíncei aratók. Az ünnepi szertartásba a cseh nyelv is bekerült a szomszédos huszita faluból. E bibliai nyelv példája a Babíncéről származó Antal János családjának tagja által írott >y

A menyasszony és a vőlegény búcsúzása". A dalokat 1965-ben jegyezték fel. Feltételezhető, hogy a búcsúzást egy könyv alapján írták, amelyet Pavel Michalko adott ki Budán 1846-ban, vagy pedig E. A. Timko: Slovensko svadba (Szlovák esküvő) alapján írták, amelyet 1868-ban adtak ki Besztercebányán. Ezzel a figyelemfelhívó ajánlással szeretnénk teljessé tenni e tanulmányok bemutatását, és egyben hangot adni érdeklődésünknek, mellyel a következő kötetben is hasonlóan sokszínű, mély vizsgálódásokat várunk. P. NAGY JUDIT