A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Németh Pál: Zsuffa Tibor (1911-1985)

Zsuffa Tibor (1911-1985) Megyénk nagy nemzeti zarándokhelyének, az egykori Zemplén megyei Monok község Kossuth-múzeumának igazgatója 1985. december 13-án meghalt. Az utóbbi években környezetével és körülményeivel oly szeretetreméltóan megbékélő idős, nyugdíjas tanár, iskolaigazgató minden erejét a Kossuth-kultusznak és lakóhelyének, Monok községnek honismereti, helytörténeti bemutatása ügyére fordította. Egyenes tartású, ősz hajú alakjával úgy járta a múzeum termeit, mint elkötelezett, életre szóló hivatás hordozója. Vasutascsaládból származott - édesapja MÁV pályafelvigyázó volt. Talán innen is hozta magával azt a hallatlan fegyelmet, pontosságot és munkabírást, melyhez igazán kivételes emlékezőképesség is kapcsolódott. Budapesten született 1911. május 31-én. Tízéves, amikor édesapja meghal és mint életrajzában írja „(- édesanyja -) két életben maradt félárva gyermekét nyugdíj és más anyagi segítség nélkül nagy kínnal nevelte fel." A megpróbáltatásokból levonta a tanulságot és 1931-ben jeles tanulmányi eredménnyel érettségizett Sárospatakon. Itt szerezte meg a ref. teológia végbizonyítványát és 1937-ben a népiskolai tanítói és kántori oklevelet. Később segédlelkész Sátoraljaújhelyen és Cigándon, majd ref. tanító és segédlelkész Tar pán. Monokxa 1952. aug. 15-én került tanítói állásba. Ettől fogva gyűjtötte a településre vonatkozó anyagot, írta tanulmányait, pályaműveit, tudósításait, dolgozatait és cikkeit. Neve Monoktól elválaszthatatlanná vált. 1956. aug. 22-től vezette a Kossuth Emlékmúzeumot, melyhez 1958-60. években helytörténeti és néprajzi gyűjteményt létesített. Publikációi korábban is jelentek meg. Szerencsen a negyvenes évek elején megjelenő Zempléni Fáklyában is találkozunk tanulmányával. Majd a Borsodi Szemlében, a Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítőjében közlik tanulmányait. Kétféle változatban vezette a település krónikáját. Egyiket a rendelkezésre bocsátott írásos dokumentumok alapján, a másikat személyes észlelése, a falusi emberek mindennapjairól, öröméről-bánatáról, érzelmi megnyilvánulásáról, gondolatvilágáról. Számos alkotása kéziratban maradt. Kutatói munkában mindig szívesen segített és minden kezdeményezésben indíttatást érzett, ilyenkor megnőtt munkakedve, önbizalma. Megkísérelte tisztázni a Kossuth személyével és működésével kapcsolatos téves állításokat. Kapcsolatot teremtett Bulgária, Sumen településén működő Kossuth-múze-