A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Bodnár Sándor: Megnyitóbeszéd Fery Antal sárospataki kiállításán
Fery Antal hazai és nemzetközi elismerését külön méltatni nem szükséges. Magyarországi kiállításait, de nemzetközi kiállításait felsorolni szinte reménytelen, csak néhányat szeretnék megemlíteni: Leipzig, Krakkó, Hamburg, Como, Helsigőr, Malbork, Párizs, ahol 1962-ben díjat is nyert. A rövid méltatás után, mi is az az ex libris? A lexikonban a következő áll: „(latin szó - könyveiből). A könyvgyűjtő tulajdonjogát megjelölő, nevét, címét, jelképét stb. tartalmazó címke, melyet a kötés, vagy a borító belső lapjára ragasztanak." Engedjenek egy rövid áttekintést az ex librisek történetéből: A hagyományos ex libriseket Magyarországon is megelőzték a könyvbe írott tulajdon bejegyzések, majd a kódexekbe művészien festett miniatúrák arcképpel, címerrel, ilyen a Képes Krónikából Nagy Lajos király képmása és címere, vagy a XV. századból Mátyás király Corvina könyvtárának remek kódexe, amelyen az uralkodó arcképe és címere jelenik meg. Az első, mai értelemben vett külön lapos ex librist 1521-ben Nürnbergben készítette Albert Dürer fametsző műhelye Werbőczi István országbíró számára, ez az első magyar ex libris. Majd ezt követi 1525-ből Telinkes János nevére készült lap. A XVII. századból eposzköltőnk és nagy hadvezérünk. Zrínyi Miklós, majd az ellenreformációban nagy szerepet játszott Pázmány Péter esztergomi érsek részére készített ex libris, hogy csak néhány kiemelkedő személyiség nevére készített alkotást említsek. Az ex librisek gyűjtését a XVIII. század vége felé kezdte el gróf Széchenyi Ferenc, főként heraldikai érdeklődésből. A 2000 lapos gyűjteményét 1802-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Magyarországon a nagyobb mérvű gyűjtés az 1909-ben megalakult Szent György Céh keretén belül indult meg, most már szervezetten. Külön folyóiratuk volt a „Gyűjtő", amely nagy népszerűségnek örvendett. Az első világháború és azt követő években a Szent György Céh feloszlik és csak 1932-ben alakul meg az új szervezet, a Magyar Exlibris Gyűjtők Egyesülete, folyóiratuk a „Kisgrafika", majd nem sokkal később Debrecenben is megalakul az Ajtósi Dürer Céh, akinek a saját folyóirata a „Magyar Exlibris". A II. világháborúig mindkét egyesület eredményesen működik, számos, különleges értékű grafikai kiadványt jelentettek meg. 1959-ben a grafikusok és a gyűjtők újra egy táborba szerveződnek a Kisgrafika Barátok Körében. Folyóiratuk a „Kisgrafika Értesítő", 1972-től „Kisgrafika" c. jelenik meg. Az egyesület tagja a nemzetközi szervezetnek, a FISAE-nek, amely kétévenként nemzetközi kongresszust szervez, hazánkban 1970-ben tartotta kongresszusát. A kör kiadványaival nemzetközileg is elismerést vívott ki. A Kisgrafika Barátok Körének kulturális missziója, ízlésnevelő és -formáló hatása felbecsülhetetlen. A „Kisgrafika" folyóiraton, valamint a szervezett klubéleten keresztül a legjobb grafikusok és gyűjtők előadásaikkal segítik az ízléskultúra terjesztését. A kör többszáz fős tagságán kívül kisugároz a jótékony hatás a környezetükre is. Az ex libris-gyűjtés nem a tehetős emberek hobbija, hanem a művészi értéket kedvelő és szerető embereké, akik ezúton jutnak, egyedi, művészi alkotások tulajdonosaivá, gyűjtőivé. A hazai és nemzetközi levelezői cserekapcsolatokból - később a személyes találkozások révén - értékes, tartós baráti kapcsolatok is alakulnak. Visszatérve a kiállítás gondolataihoz elmondhatom még, hogy Fery Antal a grafikusnemzedék nesztora, a 77 éves életpályája, több mint 2000 alkotása egy gyönyörű és kiteljesedett életmű olyan, mint a legfinomabb, legnemesebb ízes-illatos aszúszem. Emberi magatartására, lényére a művész saját gondolatait szeretném idézni, amit 1978ban a 70. születésnapjára készített önarcképes fametszetén lehet olvasni:
