A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Végvári Lajos: Gyémánt Lászlóról

te, nem folytathatta ott, ahol 10 évvel korábban abbahagyta. Egy olyan megváltozott országba tért vissza, ahol már az ő törekvéseit a kritika és a neo-neo-avantgardista ízlés túlhaladottnak, konzervatívnak minősítette. Nem volt mi ellen lázadni. A védekezés és a maga igazának bizonyítása jellemezte a visszatérés utáni tevékenységét. Amit abbahagyott nem folytathatta, mert művészeti közéletünk állóvize már nem bírja elviselni azokat a fintorokat, sajátos kritikai gesztusokat, amelyek a fiatal Gyémánt művészetét jellemezték. így aztán Gyémánt egyre inkább a semleges témák felé orientálódott. Olyan művek megvalósítására koncentrálta erejét, amelyikben mesterségbeli virtuozitását és vizuális ötleteit tudta fitogtatni. Ennek a korszakának legfontosabb témája ismét a jazz. A régi témához való visszatérés lehetővé tette számára a kötetlen improvizációt, a különböző jellegű képalkotó elemeknek egy vezérlő gondolat által való bizarr összekapcsolását. A Műcsarnokban rendezett retrospektív kiállítással érkezett el az 50 éves Gyémánt László a nagy Alapkérdéshez, merre menjen, mit tegyen. Vállalja-e a reá sütött ókonzervativizmust, fessen higgadt, precíz, vonzó képeket, vagy próbálja meg a művészi lázadás új formáit. Az 50 éves művész nem öreg, ebben a korban még nem lehetetlen a megújulás. VÉGVÁRI LAJOS