A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Bükk-vidéki adatok a paraszti munkaerő migrációjához
bérfuvarozást. A bükki szlovák fuvarosok a Mátrában, Bódva-völgyben, Dél-Gömörben is fuvaroztak, a bükkzsérciek Ózdról Pestre meszet szállítottak, Mátranovákról pedig szenet az egri gőzmalomba. 28 A mezőgazdasági és erdészeti munkák mellett bizonyos ipari jellegű, speciális tevékenységet igénylő munkákat is „közvetítettek" a Bükk-vidékről más tájakra. Pl. másutt is hasznosították sajátos tudásukat a bükkalji kőfaragó falvak specialistái is, főleg a bogácsiak és a szomolyaiak. Az utóbbiak 1935-50. között a kisalföldi Ság-hegyen faragtak útburkoló követ, s tevékenykedtek Tokaj-Hegyalja kőbányáiban is. Az 1940-es évek elején néhányan Munkács környéki kőbányákban is vállaltak munkát. (Megjegyzem, hogy itt nem iparosokról, hanem kőmunkához is értő parasztemberekről van szó.) Úgy tűnik, hogy igen korán magukhoz vonzották a paraszti munkaerő-felesleg egy részét - időszakosan - ipari üzemek is. Itt a „kétlakiság" korai, sajátos formáira kell gondolnunk, ahol az ipari üzem a specializálódott bükki falvak munkaerejét szívta fel időszakosan. Aligha értendők másként Fényes Elek mondatai. A hámori vasgyárról a következőket írja: „Ezen vasgyár különféle munkáinak folytatásában dolgozik tűzzel 92 betanult munkás; ezenkívül folyvást foglalatoskodnak még ácsok, kőművesek, favágók, szénégetők, fuvarosok és napszámosok, összesen 132 munkás egyén, kikhez szükség esetén még 20-30 számítható." 29 Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy itt még nem a gyár szakmunkásgárdájáról - vagy nem csak arról - van szó, hanem a környező bükki települések specializálódott népességének, illetve szakismeretének alkalmazásáról. Ez a speciális szakismeret még a közelmúltban is hasznosult más tájakon is. Pl. a répáshutai szénégetők vállaltak munkát Szilvásváradon, Mályinkán, Szendrőben, Bódvaszilason, Bózsván, sőt, az emlékezet szerint Rozsnyó környékére is elmentek az ottaniakat betanítani erre a munkára. Alighanem a nyári mezőgazdasági munka vagy idénymunka és a téli ipari foglalatosság összekapcsolódását kell értenünk Fényes Elek alábbi sorain, amelyet a diósgyőri papírgyárról jegyzett fel: „A munkások főkép diós-győriek, de vannak a szomszéd helységekből is, s leginkább magyarok, téli időben rendesen felette megszaporodnak, nyárban pedig felette megfogynak .. ." 3 " A fentebb bemutatott adatok bizonyítják azt, hogy a munkaerő-felesleg ugyancsak jelentős szerepet kapott a tájon belüli és a tájak közötti munkamegosztásban, s hogy ez éppen úgy „elcserélhető" más tájak javaira, tevékenységére, hasonlóképp „áru" - a szó közgazdasági és etnológiai értelmében -, mint a hegyvidék egyéb termékei. Ez részben egybeesik - területileg - a termékcsere egyéb vonulataival, részében kilép azok hagyományos táji keretei közül, s mindenképpen önálló vonulatot alkot. Semmiképpen sem hagyható azonban figyelmen kívül a táji munkamegosztás szerkezetének egészét tekintve. Nem korlátozódott ez az érintkezés a summásmunkára, hanem többféle, változatos tevékenységi formában nyilvánult meg. Kulturális hatása rendkívül kiterjedt, amelynek számbavétele - beleértve a folklorisztikai vonatkozásait is - önálló tanulmányt érdemelne. VIGA GYULA JEGYZETEK 1. Rácz István: A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1848-1914. Budapest, 1980. 42-43. 2. Rácz\. m. 42-47. 3. Braudel. Fernand: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus - XV-XVIII. század. Budapest, 1985. 114. 4. Sárközi Zoltán: Summások. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1849. Budapest, 1965. II. 321-381.; Rácz i. m. 42-47. 5. Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest, 1979. 385-386. 129 i
