A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Petercsák Tivadar: Népi építkezés és lakáskultúra a Taktaközben

sárral tapasztott szabadkéményen, pendelkéményen (Prügy) távozott. A főzés a kéményaljban, oldalpadkás szabadtűzhelyen történt. Az ártéri területen a házak falát paticsból, illetve sövényből fonták, sárral tapasztották. Tiszaladányban nagy hagyományai vannak a fűzfavessző feldolgozásának. Itt a ház falát gyakran kétszeres vesszőfonás közé döngölt föld alkotta, amelyet két oldalról tapasztottak. Deszka helyett régebben a lakások, utóbb csak az istállók padlását is veszszőből fonják, betapasztják, majd 20-30 cm vastagságban szalmával vagy száraz földdel borítják, hogy szigeteljen. Prügyön, Csobajon és Taktaszadán elterjedtebb volt a rakott sárfal vagy a vályogfal. A tetőszerkezet szarufás nyeregtető, amely elöl csonkakontyos, hátul farazatos megoldású. Kedvelt volt a deszkaoromzat, és gyakori a faoszlopos tornác, melyet Prügyön és Taktakenézen ámbitusnak neveznek.

12 A házakat hagyományosan náddal fedték, zsúppal csak az, „akinek volt tehetsége" (Taktabáj), a cserép a századfordulón jelenik meg. Az 1910 ps statisztika adatai jól szemléltetik a századforduló taktaközi építkezési anyagainak elterjedtségét és arányát.

13 Építőanyag Csobaj Prügy Taktabáj Taktakenéz Tiszaladány Tiszatardos Kő, tégla alapon sár, vályog 44 121 17 19 151 9 Vályog, sár 102 95 117 104 58 84 Fa 1 Kő, tégla 1 3 6 7 1 1 Nád 119 145 110 97 174 68 Cserép, bádog 14 65 6 21 13 21 Deszka zsindely 19 10 16 12 23 5 Összes ház 147 220 138 130 420 94 Elsősorban Prügyről rendelkezünk a hagyományos lakásbelsőre vonatkozó adatokkal. A századfordulón és a XX. század első évtizedeiben általános volt a sarkos elrendezésű szoba. A bejárat mellett állt a boglya alakú kemence, melyet a pitvarból fűtöttek. Ritkán előfordult a szobában a kemence mellé rakott masina is. A kemencével szemközti sarokban egy karosláda és egy karoslóca között volt az asztal, amelyet rendszerint nem terítettek le. A szobában két ágy, nyoszolya is elfért. A kemencével szemközti elülső sarokban állt a díszesebb, a bejárat melletti sarokban az egyszerűbb ágy. Az ágyba zsupszalma vagy szalmazsák került vászonlepedővel. Az első ágyat magasra vetették: 3-3 párnát raktak egymás fölé két sorban, erre került a kettéhajtott, végével befelé fordított dunna. Az ágyat nyomott mintás karton terítővel takarták le. Az ágy mellé a falra gyékényből font hasorát (falvédőt) is raktak. A hátsó ágy alá gyakran kerekes ágy (toló nyoszolya) került. Taktabájon úgy vetették be az első ágyat, hogy a párnákat és dunnát az ágy koronájára fektetett két lécre rakták, így sokkal magasabb lett. A ruhaneműt a XIX. század végéig a felemelhető tetejű ládában, tulipántos ládában tartották, a szegényebbek csak rúdra akasztották. A fiókos komót a XX. század közepéig általános volt, de a 40-50 hold földdel rendelkezők a két világháború között már sifont, diványt vettek a férjhez menő lányuknak. A ládák virágozottak, a komótok és a