A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Bencsik János: Kísérlet a Taktaköz néprajzi elemzésére az egyházi anyakönyvek és a recens néprajzi anyag segítségével

Kísérlet a Taktaköz néprajzi elemzésére az egyházi anyakönyvek és a recens néprajzi anyag segítségével Szaktudományunk, a néprajz talán egyik legérdekesebb és legszebb feladatának tekintheti a népélet, a hagyományos paraszti kultúra táji és történeti tagolódásának tanulmányozását. A közismert nagytáji művelődési régiók - mint pl. Kalotaszeg, Sárköz vagy a Matyóföld - mellett fokozott figyelmet szentel a kevésbé ismert, kevésbé kutatott kistájak népéletének. Olykor a korábbi eredményeket felülvizsgálja, ennek nyomán a köztudatban meglevő képet korrigálja, módosítja, következésképpen pontosabbá teheti. A magyar nyelvterület falvainak és mezővárosainak lakói ismerték azokat a feltűnő, jelentős vagy kevésbé jelentős kulturális elemeket, amelyek hasonlóvá tették vagy megkülönböztették a szomszédos települések, tájak lakóit egymástól. Eközben nemcsak (pl.) látványos viseletbeli sajátosságokra, hanem tájnyelvi kifejezésekre, egy-egy használati tárgyra, illetve annak elnevezésére is felfigyeltek, azokat számon tartották, s kínálkozó alkalom lévén, a szomszédos település lakóit ily módon jellemezték, máskor csúfolták.

1 Miként az elütő kulturális jegyek hangsúlyozták a különbözőséget, ugyanúgy a hasonlóságra utaló elemek az összetartozás tudatát erősítették, melyek közül is talán egyik legjellemzőbb a vallásos világkép (a népi vallásosság), a vallásos szokások rendszere. Különösen akkor tapasztalható az egyén ragaszkodása a közösséghez (még szokásaiban is), amikor kényszerűségből más falvak határán kellett vállalniuk bérmunkát, részes aratást, summásságot. Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes tájai, településcsoportjai vagy falvai (és mezővárosai) iránti érdeklődés viszonylag korán kelteződik. így pl. Matyóföld népi kultúrája jól ismert, mellette a Zempléni-hegyvidék, a Bodrogköz, a Hegyköz, TokajHegyalja kutatására is megfelelő figyelmet fordított a szakma.

2 Kevesebb érdeklődés irányult pl. a Dél-borsodi síkság vagy éppen témánk, a Taktaköz népéletének kutatására. Ezért aztán a Taktaközzel foglalkozó kutatómunka nemcsak hálás szakmai feladat lehet, hanem mulaszthatatlan kötelességünk is. Erre a kötelességre a néprajzi feladatokat számba vevő szerzők hellyel-közzel utalnak is. Ilyen indíték vezette Petercsák Tivadart, amikor 1977-ben „Taktaköz kutatása és néprajzi sajátosságai" címen előadásban, majd cikkben tett kísérletet arra, hogy az eddigi eredményeket összefoglalja. Gondos összegezéséből kitűnik a Taktaköz néprajzi kutatásának szegényes helyzete, s az ebből következő feladataink.

3 A tulajdonképpeni történeti-földrajzi értelemben kezelt Taktaközt - amely árvizes esztendőkben szigetszerűen kiemelkedett, homokhátakra települt hat falu - Ladány, Tardos, Csobaj, Báj, Prügy és Kenéz alkotta. A Takta „folyó", melyet a Tisza árvizei tápláltak, különösen esős években végigj árta a Tokaj, Tarcal és a felsorolt taktaközi falvak között elterülő, árvízszint alatti térséget, s az elhagyott folyómedreket megtöltötte vízzel. E lefűzött holtmedreket nevezték területünkön „taktá"-nak. Különösen Tarcal környékén fordul elő a Takta köznévi jelentésben. Részint az újabbkori csatornázások, továbbá a vasútvonal tájrendező hatására a Taktaközhöz soroljuk még Harkányt, Szadát, és Liícot, noha e települések inkább Harangod részét képezik.

4