A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Páll István: A Taktaköz néprajzi képe az 1772-es úrbéri összeírások alapján

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL A Taktaköz néprajzi képe az 1772-es úrbéri összeírások alapján A történeti néprajzi kutatások az utóbbi néhány évtizedben a XVIII. század parasztsága gazdasági-társadalmi viszonyainak feltárása érdekében igen gyakran fordultak az úrbéri összeírásokhoz, a Mária Terézia-féle urbáriumok adataihoz. Nem véletlen ez, hiszen ekkor egy országos összeírás keretében, egységes szempontok alapján olyan nagy mennyiségű adatot halmoztak fel, amelyek a XVIII. század 70-es éveinek, illetve az azt megelőző időszaknak társadalmi, természeti, gazdasági viszonyait, termelőgyakorlatát stb. híven tükrözik. Jelen dolgozat a Taktaközben fekvő volt Szabolcs megyei települések közül Báj, Csobaj, Taktakenéz, Tardas és Tiszaladány úrbéri összeírásainak néprajzi szempontú vizsgálatára vállalkozott (a hatodik község, Prügy urbáriuma hiányzik a SzabolcsSzatmár Megyei Levéltárból, így azt itt nem használhattuk fel.)

1 Mielőtt a dolgozat címében közölt néprajzi vizsgálatokra térnénk, röviden szólnunk kell azokról a forrásokról, melyek alapján munkánk megszületett. Az urbáriumok létrejöttének történeti körülményeit ez idáig több kitűnő tanulmány vizsgálta, így itt csak tálunk rájuk, de külön nem térünk ki azokra.

2 Az 1767. január 13-án kiadott rendelet értelmében az ország összes megyéjében megkezdődött az egységes szempontok szerinti összeírás, melynek során az úrbérrendezés az egész országban aránylag gyorsan végrehajthatóvá vált. Az első irat, amelyet a rendezés előkészítésére kiküldött megyei tisztviselők készítettek, a jobbágyoknak a 9 kérdőpontra (novem puncta interrogatoria) adott válaszait tartalmazza. A lejegyzett válaszokból világosan ki kellett tűnni, hogy a jobbágyoknak milyen volt a rendezést megelőzően a helyzetük a helységben, mekkora volt az egész telek, milyen szolgálatokkal tartoztak a földesúrnak, mik voltak a helységek haszonvételei (beneficiumok) és a termelést hátráltató tényezői (maleficiumok).

3 Ez tartalmazza tehát a legtöbb néprajzilag is hasznosítható adatot (s munkánkban is főként erre támaszkodtunk), míg a rendezés többi fázisa során keletkezett iratanyag (a község osztályba való sorolása, a classificatio, a helység összeírása, melyben a hazátlan zsellérekig lemenőén mindenkit fel kellett sorolni, aki a településen valamilyen földesúrral úrbéres viszonyban állt, s be kellett írni telkének nagyságát is, végül maga a végrehajtás, az executio inkább a történettudomány számára bír nagyobb jelentőséggel.

4 Röviden említést kell tennünk a községek társadalmi összetételéről. Az összeírás táblázataiból kitűnik, hogy az öt vizsgált településen a lakosság több mint negyedrésze (50 fő) volt örökös jobbágy, a többit szabad menetelűként írták össze (146 fő). Községi lebontásban vizsgálva az arányokat, nagyobb differenciálásra nyílt lehetőség (az első szám az örökös jobbágyokat, az aránypár második tagja a szabad menetelűeket tünteti fel): Csobaj 15:35, Tiszaladány 2:45, Báj 26:7, Taktakenéz 0:38, Tardos 7:21. Az általuk birtokolt telkek nagyságára vonatkozó kérdésre Tiszaladányban és Tardoson azt jegyezték le, hogy azt eddig nem nevezték a kérdőívben szereplő néven (sessio), s mivel