A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (második közlemény)

kat büntetésképpen a császári hadseregbe sorozták, s külföldi állomáshelyekre irányították.

18 A magyar nyelvű oktatást csak a kiegyezést követően 1868-ban vezették be fokozatosan. A Debreceni Márton által képviselt javaslat főbb indító okai ekkor már nem állottak fenn. Az Ausztriában közben felállított bányászati tanintézetek pedig a selmeci akadémia látogatását a nem magyar nyelvűeknek nélkülözhetővé tették. Még 1848. szeptemberében a bécsi kamara meghirdeti a jelentkezést a stájerországi, Vorndernbergben fölállított ideiglenes bányászati tanintézetbe. Ezzel megszűnt a selmeci akadémia birodalmi egyedülállása. Később az osztrák bányászat—kohászat részére Leobenben, a cseh—morva terület részére pedig Pribramban áakult ki felsőfokú tanintézet.

19 A kiegyezés korában a líceumi Magyar Irodalmi Kör is szabadabban működött. Ekkor volt a kör tagja Mikszáth Kálmán előbb mint aljegyző, később mint főjegyző. A kör tagjai tisztelték, becsülték fényes tehetségéért, s működéséről a kör alelnöke is dicsérőleg nyilatkozott: „Ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle. A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve minden bizonnyal csak jótékony hatással volt, s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta."

20 1881-ben vette fel a kör a Petőfi nevet. 1893-ben pedig a líceumra helyezett emléktáblával örökítették meg az egykori nagy tanítvány, Petőfi emlékét. A küzdelem tehát 1849-ben elbukott, az álmok szertefoszlottak, az oktatásügyi tervezetek is az 1867-es kiegyezést követő reformmunkákig - amelyeket ismét Eötvös József irányított —, a levéltárak mélyére kerültek. Napjainkban, okulásképpen is, többen visszanyúlnak a sok tekintetben még ma is elgondolkoztató tervezetekig. Az 1867-es osztrák — magyar kiegyezéssel a magyarországi bánya- és kohóipar a magyar pénzügyminisztérium felügyelete alá került, s megkezdődött nagyarányú fejlesztése. A Selmecbányái akadémia is ekkor teljesedett ki, s élte viszonylagos „aranykorát". J TOK MIKLÓS JEGYZETEK 1. Selmecbányaiak Emlékkönyve. Selmecbányaiak Egyesülete. Budapest. 1936. 68. 2. Selmecbányaiak Emlékkönyve. Selmecbányaiak Egyesülete. Budapest 1936. 69. 3. Tiles János: Mozgalmas napok Selmecbányán 1848-ban, szabadságharcunk kitörésekor. Selmecbányaiak Egyesülete, Budapest, 1930. 7. 4. Tóth A.-Antal József: A magyarországi felsőoktatás a reformkorban és 1848-49-ben. Felsőoktatási Szemle 17. évf. (1968). júl.-aug. 7-8. 418. 5. Tóth-Antal L m. 419. 6. Akadémiai tanácsülési jegyzőkönyv, Soproni Levéltár. 1902. V. 9. 7. Faller Gusztáv: A selmeci m. k. Bányász- és Erdész Akadémiai évszázados fennállásának emlékkönyve 1770-1870. Selmecbánya. 1871. Jeorges 38. 8. Tiles i. m. 6. 9. Igazgatósági ülés jegyzőkönyve. Soproni Levéltár. 1848. máj. 24. 10. Jegyzőkönyvi végzés Zackarias Károly és Engelmann János kérése ügyében. 1848. nov. 16. Országos Levéltár. 11. Tóth -Antal Lm. 421. 12. Székely Lajos: Debreczeni Márton, Bányászati és Kohászati Lapok 1968.101. évf. 732. 13. Székely i. m. 732. 14. Székely Lajos-Debreczeni Márton: Bányászati és Kohászati Lapok. 1968, 101. évf. 733. 15. Zsámboki László: Ifjúságunk haladó hagyományaiból. A magyar bányakohómérnökök és a selmeci akadémia 1848-49-ben (Kézirat) 1983. 12. 16. Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban. Levéltári Közlemények, 40. évf. 2. sz. (1969). 328. 17. Selmecbányaiak Emlékkönyve. Selmecbányaiak Egyesülete. Budapest, 1936. 69. 18. Zsámboki i. m. 22. 19. Székely L m. 733. 20. Selmecbányaiak Emlékkönyve, Selmecbányaiak Egyesülete, Budapest, 1936. 70.