A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: Tiszaladány és a táj házassági kapcsolatrendszere a feudalizmus utolsó évszázadában (1751-1849)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK Tiszaladány és a táj házassági kapcsolatrendszere a feudalizmus utolsó évszázadában (1751-1849) Tiszaladány a közelmúltig Szabolcs megyéhez tartozó falu volt a Tisza jobb partján, a Taktaközben. A szomszédos falvakkal — Csobaj, Tiszatardos, Taktabáj, Taktakenéz és Prügy - együtt a Tisza és a Takta által körülzárt ,,sziget"-en települt. Feltehető, hogy e természetföldrajzi helyzetéből is eredhet e kistáj falvainak Szabolcs vármegyéhez való tartozása. A dadái, közelebbről a Tiszalök székhellyel szervezett alsódadai járás települései közé sorolták. A kutatók körében általában elfogadott, hogy paraszti lakossága kifejezetten a Tiszántúllal tartott társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, egyházilag, illetve egyházigazgatásilag a református egyház Tiszáninneni Kerületéhez tartozott.

1 Másutt arról tájékozódhatunk, hogy a Taktaköznek a Tiszántúllal, illetve az Alfölddel fennálló kapcsolata legszembetűnőbben falvaink településszerkezetében és építkezésében nyilvánul meg.

2 Ugyanakkor e szerzőnk megengedi, hogy lazább, bár feltétlenül meglevő kapcsolatai voltak (munkaalkalmak, piacozás, vásározás) területünk lakosságának a Hegyalja, illetve a Hernád-völgy településeivel. Itt kell megemlítenünk, hogy Taktaközhöz sorolják a fenti települések mellett még Taktaszadát, Taktaharkányt és Tiszalúcot is. A Taktaköz települései táji kötődésének néprajzi vizsgálata tárgykörben született eddigi eredmények jó alapul szolgálhatnak a további kutatásokhoz.

3 E, méreteit tekintve kistáj népi kultúrájának alapos vizsgálata alapján döntendő el az a kérdés, hogy településeink mely tájjal és milyen mértékben voltak kapcsolatban. E hagyományos paraszti kultúra elemzése választ adhat településünket (Tiszaladány), illetve a Taktaközt és földrajzi környezetét összekötő gazdasági és társadalmi kapcsolatok történeti gyökereire. Tiszaladány jellegzetes folyó menti település, lakóházai az árszintet meghaladó parti homokdűnéken épültek. „Puszta telek nincsen, sőt a mostani házak is igen öszve vannak szorítva" — olvashatjuk az 1772-es invesztigációban.

4 Másutt azt is írják, hogy a házhelyek mennyiségéről „nem tudnak szóllani, mivel a házok keresztül kasul vágynak helyheztetve".

5 Az előbbiekből és a mai faluképből egy szárazulatra húzódott folyó menti halmaztelepülés képe bontakozik ki. A Tisza szabályozása előtt — miként a folyók mentén általában is - a határ nagy részét árvizek járták. E mélyen fekvő határrészeken terültek el a falu kaszáló rétjei. „A kaszállójok az lakosoknak — írják — bőven vagyon és ha a szokott ár vizek ideje korán el mennek jó és alkalmatos marha tartásra való szénájok terem, némely esztendőkben pedigh sarjút is kaszállhatnak."

6 A falu határában a XVIII. század második felében homokos, sovány, partos területen folyt a szántás-vetés. Ekkor gazdálkodásukra a kétnyomásos szántóföldi határhasználat volt a jellemző. Ugyanakkor a földközösségi rend bomlóban lehetett. Erre következtethetünk több adat összevetéséből is. „Szántófölgyök pedigh régi időktől fogyást az Gazdák szolgálattyokhoz képest fel vannak osztva" - s ha értelmezésünk helytálló, az urbárium bevezetésekor (1772) már rögzített jobbágytelekrendszerről esik szó a fenti forrásunkban. Erre következtethetünk az általuk emlegetett célszerűbb 74