A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: A Miskoltzi Theatrom

kezdett Játszó Szín talp köve (.grund-stein:) tétetvén le regéli 8. órakor. A Herczeg maga ütötte meg kalapátsal a talp követ ezen szavakkal: A Művészetért és nemzetiségért. - u

tanna a kalapátsal ara ütött Gróf Grüne, ki a Herczegnek Kamarása volt, utánna G. Zichi, ki hasonlóan a Herczeg mellett vala, ezek után a Fő Ispáni Helytartó Szathmári Király Josef, Első Alispán Szepesi László, 2-ik Al Ispán Szemere Bertalan, - ezek meg történvén István Fő Herczeg a temérdek nép éllyenzése mellett Miskolcztúl búcsút vévén, Felső Zsolca felé meg indult, és a Szikszai parton Második Al Ispán Úr érzékeny szavakkal búcsúzván el, a Herczeg még az nap Kassa Városban meg jelent, honnan tovább tette Kör utazását az Országban." A naplóíró kassai eseményeket is megörökített, így az 1852. évről, amikor Ferenc József császár Magyarországon tett körutat. Ez alkalommal több miskolci tisztviselő, így Szeghi-Kiss László is, folyamodványt kívánt átadni az uralkodónak, aki augusztus 8-án érkezett Kassára. A napi program után „következett az esti ebéd, és azután a Magyar Színházba menetele a Császárnak, azután pedig a Város ki világításának meg nézése." Ismét évek teltek el anélkül, hogy bármiféle feljegyzést lelhetnénk Miskolc színházi életéről. 1857-ben találunk újabb adatot: „Ezen évben pedig 3-ik Septemberben Ferenc József Császár kör utyában Miskolcz városába is el érkezett." - Ez alkalommal az uralkodó kíséretében lévő gr. Szirmai István: „ . . . előtte le rogyott és szörnyet halt. A Császár ezen igen meg indult. . . Nagy Kivilágítás vala rendelve, az új Színház is ekkor nyittatott meg, de a Császár a délelőtti eset által megilletődve a Színházba sem ment, a kivilágosítást sem szemlélte meg." Latabár színigazgató úr; Máramarossziget, polgármesteri székét 1861-től 1867-ig, volt 48-as honvédszázados dédapám, Kovássy Albert töltötte be, akkori szóhasználattal, mint „polgárnagy". Hivatalának tekintélyével lelkes támogatója volt a színészeknek. Ebben családi hagyományok is vezették. Kevesen tudják, hogy Máramarosszigeten a színházi élet alapjait két unokatestvér, Leővey Klára és Várady Gábor rakta le 1836-ban, amikor a Kovássy-háznál (mely Várady Ádárnné Kovássy Anna tulajdona volt), a pajtában emelt színpadon Kisfaludy Károly egyik vígjátékát adták elő a műkedvelők. Ezeken az előadásokon jegyezte el magát a színművészettel a város szülötte (dédanyám jó barátnője), a Latabár társulatnál is fellépő Preille Kornélia, - és ebben a városban próbálkozott utoljára a színészettel Arany János is. Érthető, hogy 1866 nyarán a város közönsége nagy izgalommal várta a színészeket. A színtársulat tagjai között volt Mindszenti Kornélia, Prielle Kornélia, Hajnal Hermin,és még sokan mások. A korabeli tudósítás szerint „Latabár Endre igazgatása alatti dráma —, vígjáték és dalszíntársulat július 12-én kezdette meg előadásait a »Vig cimborak« és a »Pajkos diakok« czímű operettekkel." Latabár színtársulatának fellépése mégis nagy vihart kavart fel a helyi „műpártolók" körében. A „Máramaros" hetilap azonban megvédte a vádaskodásokról a színigazgatót, hogy miért ad elő többnyire csak operetteket? Lám, az operett körüli örök vita! Kiemeli a cikkíró: szerencse kísérje útján, soká. igen soká nem feledjük el őt, minden tekintetben jól rendezett, csendes családi életet élvező, jó erkölcsi viseletű, derék, itjú tagokból szervezett társulatával, örömmel fogjuk őt körünkben újra üdvözölni, alig várván a jövő tavaszt." - Mert a vitázókkal szemben ... a tagok szorgalma, Latabár fáradhatatlan munkássága, az egész társulat polgári becsületessége, tiszteletet és szeretetet érdemlő műveltsége, a darabok helyes előadása, szóval a kivitel ellen igen-igen