A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Vármegyei jegyzőkönyv - mint hadizsákmány

vitte, s velük együtt a katonai igazgatás alatt keletkezett iratokat és a bizottmány már említett jegyzőkönyvét. A politikai foglyokra vonatkozó iratok kikényszerítésének hiteles történetét a legilletékesebb, Szűcs János ügyvéd vallomásából ismerhetjük meg:

3 „Tisztelt központi Szolgabíró Úr! Méltóztatván a megyei honvédelmi választmány határozatának közlésével, felszólítani, hogy a Gróf Pallavicini Roger ellen folyamatban lévó' Tiszti Ügyészi pör elvitetése iránti tudomásomat minél elébb nyilatkozatban adnám be; A tisztelt határozatnak ide vissza rekesztésével alázattal eló' terjesztem: miként a császári seregnek Miskolczra történt bejövetele utánni napon, dél előtt, megjelent nálam Gróf Pallavicini kíséretében bizonyos ifiú Herceg Wtndisgracz, huszár tiszti egyenruhában, s Gróf Pálffy Móricz meghagyásából parantsolta, hogy a kérdéses port minden hijjány nélkül és Szalay Pál Szolgabíró Úrnak azon levelét, mellyben Gróf Pallavicinit mint nőtelen nemzetőrt, a Szendrői őrsereg részéről, Szentpéteren leendő meg jelenésre kötelezte, adnám elő - nem tellyesítés esetében, parantsolatához, el fogatási fenyegetést adván. - Miután a pörnek nállam - mint védlőnél léttét nem tagadhattam, a hatalom szónak engedve, elő adám a port azon kéréssel: hogy magam igazolhatására írással nyugtassanak meg; mit a Herczeg meg ígérve, véle együtt Gróf Pálffy Mórhoz menetelre kötelezett, - ki a port tőlem által vévén szinte ígérte hogy írása által meg nyugtatand. Ez azomban két ízben sürgetésemre is csak ígéretben maradt, én pedig kérésnél egyebet nem tehettem a hatalmaskodó ellenség ellenében. A fenntebb érdeklet levelet, a Gróf felmentését kérő folymodáshoz csatolva be adván a Megyei honvédelmi bizottmánynak, s onnan Szalay Pál Szolgabíró Úrnak adatván ki, a Herczegnek elő nem adhattam; és mivel miatta mindenféle fenyegetésekkel szorongatott, magam igazolására hivatkoztam azon választmányi jegyzőkönyvre, melly erről szólván, hívem, hogy a ki adott iratok számát is ki mutatni, s ekként állításomat igazolni fogja; — e végett a megyei levéltárnok és Török Sándor Jegyző Urak is nyugtalanítattak, de a jegyzőkönyvből semmi ki nem jővén igazolásomra, újjólag zaklattattam, míg végre bele fáradva nyilvánítani: hogy állításomat kész vagyok esküvel pecsételni, s ha ennek sem hisznek ám ha kedvök telik benne, lövessenek főbe; így végre fel hagytak zaklatásaikkal. Ennyiből áll a mit e tárgyra nézve tudok, s a Tekintetes Szolgabíró Úr által a tisztelt választmány eleibe nyújtott ezen alázatos elő terjesztésemben jó lélekkel nyilatkoztathatok. Alázatos tisztelettel maradván Miskolczon Február 28-i 1849. Alázatos szolgája Szűcs János ügyvéd" A forradalmi sereggel érkező Szemere Bertalan kormánybiztos a két alispán ellen elrendelte a vizsgálatot távollétükben, alkotmányellenes intézkedések végrehajtásának vádjával. A vármegye tiszti küldöttsége, amely a katonai kormányzat alatt történteket vizsgálta, a két alispán felmentésére tett javaslatot. Fő érvük erre az volt, hogy erőszaknak engedelmeskedve teljesítették a parancsot. Szemere kormánybiztos azt is felrótta a két alispánnak, hogy az után is intézkedtek, miután a sereg elvonult Miskolczról. Erre a vádra is figyelemre méltó megjegyzése volt a küldöttségnek:

4 „Igaz Miskolczról f. év. Január 28-án és így bejövetelétől számítva a negyedik napon Schulzig egész seregével eltávozott, de nem Borsod megyéből, sőt nem Miskolcz határából sem, ahol a Sajó előerének hídjáig nyújtá előőrseit Ily valamennyire könnyült állapotban is csak két napig volt Miskolcz, melynek elteltével ágyút s számosabb katonaságot is küldött, küldött parancsnokul s mintegy ellenőrül egy tisztet, ki alatt a katonai kormány mindinkább súlyosbodott... Tagadhatatlan, hogy ha az említett volt két alispán előre tudja, mikép a saját seregeinek általi megváltás ideje nem sokára megérkezik, a történt törvénytelenségek eszközei nem leendettek, de nem leendett sok más tisztviselő is, ám de seregeink állásáról az ausztriai sereg által minden közlekedés meggátoltatván - semmi tudósítást nem vehettek, olly kevéssé tudták, és tudta mindenki, hol állnak saját seregeink, annyi egymással ellenkező hír szárnyalt körültünk, miszerint csak bevonuláskor tudtuk meg, hogy Dembinszky altábornok vezérlete alatt egy számos és szép sereg jön Miskolczot, s vele Borsodot nyomasztó helyzetéből megváltani." A szabadon bocsátott foglyokkal kapcsolatos intézkedésekről már fentebb olvashattunk, újbóli elfogatásukra már nem került sor. A zsákmányolt jegyzőkönyvek további sorsáról nincs adatunk, a vármegye levéltárába nem kerültek vissza, a hiány pótolhatatlan.