A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kamody Miklós: A hazai közlekedés múltjából

hasson. Rendes különpostával utazók rendszerint félkerékvágásból térnek ki egymás elől. Azonban azok elől, akik futárszerűen szállíttatnak, s a futár vagy gyorsszerűen szállított sürgöny vagy más kincstári postamenetek elől, melyek a postakürttel a meghatározott jelt adni tartoznak, a többi postamenetbeli utasok kivételesen egészen kitérni s a kerékvágásból kihajtani tartoznak. A postakocsis köteles azon szekeret, mely kitérni tartozik, a kitérési kötelezettségre a postakürttel szabályszerüleg adandó jel által emlékeztetni." Ez időben a postakocsisok végleges alkalmazásának fő feltétele; nyolc különböző dallamú jelzés szabályszerű fúvása volt. Fújták is addig, míg a mozdony gőzsípja közbe nem szólt és a postát utasaival együtt „sínre nem tette". /7. A visegrádi útügyi kongresszus Hatszázötven éve jelentős nemzetközi esemény színhelye volt Visegrád, az Anjouházbeli Károly Róbert magyar király gyönyörű fekvésű székhelye. Itt tartották meg azt a magas szintű nemzetközi értekezletet, melyen a magyar és cseh király békebíróként jártak el a lengyel és morva uralkodók közti hatalmi vitában, ezen túlmenően hazánkból kiinduló új kereskedelmi útvonalak létesítésével Közép-Európa gazdasági, kereskedelmi fejlődése ügyében jelentős lépést tettek. A kongresszus előzménye: a szomszédos Bécs, amelyen keresztül az áruszállítás nyugat felé a Duna vonalát követve történt, a korábban megszüntetett árumegállítási jogát 1312-ben ismét felújította. E jog gyakorlása azt jelentette, hogy közép-európai országok, Magyar-, Cseh-, Lengyel-és Morvaország kereskedelmi árui Bécsen át csak részben értek le távoli, piacot jelentő kereskedő városokba, mert Bécs e joga alapján az út mentén több helyen kötelező vásárt kellett tartaniuk. E nyugati útvonal gazdaságtalansága, a nemzetközi kereskedelem igénye, az uralkodók között felmerült vitás kérdések tették indokolttá az érdekelt országok képviselőinek összehívását. Károly Róbert magyar király megszilárdított központi hatalmának és nemzetközi tekintélyének birtokában 1335-ben nemzetközi megbeszélésre hívta meg Visegrádra I. János cseh, Nagy Kázmér lengyel királyt, I. Károly morva őrgrófot, I. Rudolf szász és III. Boleszló sziléziai herceget, azonkívül a prágai, a mainzi, a nürnbergi és az augsburgi gazdag kereskedőket. A kongresszuson részt vettek a magyar egyházi és világi főurak, köztük Telegdy esztergomi érsek és a zseniális gazdasági tanácsadó Nekcsei Demeter tárnokmesterkincstartó. A kongresszus résztvevőivel nagyszámú kíséret érkezett. A korabeli feljegyzések szerint a páratlan fényű találkozón naponta négyezer kenyérről és száznyolcvan hordó borról kellett sok egyéb mellett a vendéglátó magyar udvartartásnak gondoskodni. A résztvevők meghívása a királyi futókövetek (ún. folyók) hálózata útján történt. A kormányzati hírszolgálat e korban már nagyobb szervezettséggel működött. A király hírvivői, élükön az ispánnal, adómentes szabad familiárusok a kereskedelmi útvonalak (publica strada) mellett egy lóiramodásnyi távolságra (15—16 km-re) laktak, ahol lóváltást, szállást, élelmet biztosítottak az útlevéllel közlekedők számára. Ë hírhálózat még alkalomszerűen működött. A folyó elnevezése mellett külföldi mintára ez időben kezdett a „posta" elnevezés nálunk is meghonosodni. Határon kívüli szolgálatuk kölcsönösség elvén alapult. A kongresszus eredménnyel zárult: Nagy Kázmér lengyel király lemondott Sziléziáról III. Boleszló sziléziai herceg javára. I. János cseh király lemondott a , Jengyei király" cím használatáról Kázmér megelégedésére. Elhatározták, hogy Bécs kikerülésével Magyarországról észak felé két útvonalat nyitnak; Kassáról-Lőcséről-Stary-Novi Saczon át