A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kamody Miklós: A hazai közlekedés múltjából

A hazai közlekedés múltjából /. A közúti közlekedés első szabályozásai Korunk a száguldás korszaka, az utazás tempója felgyorsult. A közlekedésben különösképpen fontos rendet tartani, hiszen annak hiánya anyagi kárt, sokszor emberi életet követel. Ezek elkerülése érdekében napjainkban újabb előírásokat kell megtanulnunk és követnünk. A közlekedés rendjének szabályozása nem egyidejű a gépkocsi-közlekedés század eleji megjelenésével és elterjedésével, hanejn évszázadokkal előbbre tehető: mondhatni a gyakorlati élet szülte. Az „ős" KRESZ-tapasztalatokon, szokásokon nyugodott, amit a józan gondolkodás, az emberiség, no meg a társadalmi viszonyokból következett alá-fölé rendeltség alakított ki és csak idővel foglaltak itt-ott szabályba. Az első közlekedési szabályozások az állami közérdekű posta- és személyszállítás védelmét, gyakorlati végrehajtását segítették. Közismert, hogy hazánkban 1526 után az első postavonalakat a Taxiscsalád tagjai létesítették: Bécs-Buda (1527—1541), Bécs-Pozsony (1530-tól), PozsonyEger 1550-1552-ig, Pozsony—Kassa 1552-től, majd három dunántúli postavonalat

k E posták közlekedését 1535-ben kiadott Postarend-ben szabályozták, amiben már fellelhetők a mai KRESZ bizonyos elemei: a futárok óránkénti menetidejét, haladási sebességét egy német mérföldben (8,5 km), kevésbé sürgős esetben erre az útra egy és negyed órát szabott meg. A postalegény menetokmányként postacédulát vitt magával, amire az egyes állomásokra való érkezést és indulást a postamester feljegyezte. (Ez volt a menetokmány, menetlevél őse.) A postalegény útjának hivatalos jellegét a nyakába akasztott ezüst címer igazolta. Az 1626-ban Magyarország részére kiadott első postai rendtartás a postamesterek jogait, kötelességeit szabályozta és a postáknak az erőszakoskodó katonák, főurak ellen nyújtott védelmet. Új a rendtartásban az útlevél kötelező használatának kimondása és a szállítható súly 40-50 fontra (1 font = 0,56 kg) csökkentése. Hazánk XVII. századbeli útjait az elhanyagoltság jellemezte. A sík területen át vezető utak földutak voltak. Esős időszakban a kocsi tengelyig süllyedt a sárba, ha nem 4—6 lóval húzott könnyű kocsi volt. Ezeken az utakon szembe találkozni járműveknek kész istencsapás volt, mert valamelyik kocsi könnyen kárát vallotta a találkozásnak. A dunántúli utak a régi római útrendszeren épültek és jól megépített alapjuk ezer év után is jól bírta a terhelést. A török kiűzése utáni évtizedekben királyi rendeletek írták elő a megyéknek az utak építését, karbantartását, de a nemesség azt a falvak népére igyekezett hárítani. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1707. augusztus 5-én kiadott postaigazgatói Instructiójában találni a közlekedés rendjére vonatkozó szabályozást. A 10. pont: „ .. . Köteleztetnek penig a postamesterek arra is, hogy semmi privátus ember, vagy