A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Anton Habovstiak: Oravci o svojej minulosti (Michal Markus)
Anton HabovStiak: Oravci o svojej minulosti. Reo a slovesnost' oravského l'udu (Árvaiak a saját múltjukról. Az árvái nép nyelve és szóbeli hagyományai.) Martin, 1983. 372 1. Amikor kezünkbe vesszük a könyv szerzőjének a fenti cím alatt megjelent kiadványát — el kell ismernünk -, hogy helyesen járt el, amikor a munka címéül a fenti címet adta. Ez a neves szlovák dialektológus harminc év során összegyűjtött népi emlékezéseket kötött csokorba úgy, hogy annak minden tartalmát valóban tekinthetjük az árvái nép krónikájának. A szerző kizárólag a kiadvány bevezető részét írta meg, melyben tájékoztatja az olvasókat, hogy hogyan gyűlt össze mindaz az anyag, mely ebben a krónikában helyet kapott. A legérdekesebb benne az, hogy itt a krónika minden mondatát maguk az adatközlők saját árvái nyelvjárásukban mondják el. Metodikai szempontból is figyelemre méltó teljesítmény, amikor egy dialektológus a többi társtudományok számára ad megbízható anyagot az összehasonlító kutatások számára. Az elmúlt harminc év (1949-1979) során a gyűjtő bejárta az egész megye jellegzetesebb községeit. Ezeknek a száma meghaladja az 50-et. Itt gondosan összegyűjtötte azok ,emlékezését' — s azokat tematikusán is csoportosította. Gyűjtőmunkája során bejárta azokat a falvakat is, amelyeket időközben az árvái víztároló gát megépítése előtt átköltöztettek korábbi helyükről. Ezzel sikerült még idejében megmenteni azt az állapotot, ahogy ezek a lokalitások a háború előtti években léteztek. A szerző megállapítása szerint sikerült az utolsó száz év során élő lakosság életrajzát számba venni. Ezek között az adatközlők között igen szép számban voltak olyanok is, akik az árvái nagyszülők, dédszülők emlékezéseit is magukban foglalták. Ezek az emlékek sokszor visszanyúltak még a feudalizmus korába. Igazi értéküket az adja meg, hogy igazi ,néptörténet'-be tartozó anyagot foglaltak magukban. Minden egyes adatközlésben tehát nem a kutató történész vagy néprajzos, szociológus tolmácsolásában kapjuk az emlékezésanyagot — de maga a nép képviselői közlik velünk a tényállapotokat. A szóban forgó kötetben a szerkesztő-szerző csak tematikus rendbe szedte az egész anyagot. Ezek a témakörök a következők: 1. anyagi kultúra, 2. a társadalmi élet és tagozódás kérdései, 3. szokásvilág, hiedelmek témaköre s végül a folklór, a népdalok, mesék, közmondások, falucsúfolók, gyermekjátékok dolgainak csoportköre. Itt nem áll módunkban aprólékosan részletezni az egyes témakörök főbb eredményeit, csak a legjellegzetesebb jelenségekre hívjuk fel a figyelmet. Itt különösen ki kell emelnünk az árvái nép interetnikus kapcsolatait, érintkezési felületüket a szomszédos népekkel és nemzetekkel. Az árvaiak az utolsó száz év során sokat jártak északra a szomszédos lengyel falvakba és városokba. Ezek a látogatások néha legálisak és illegálisak is voltak. A határmenti falvak lakossága cserekereskedelmet folytatott az ott lakó goralokkal. De eljártak távolabb is. Itt főleg zöldségfélék, dohánycikkek közvetítésével foglalkoztak. A vagyonosabb gazdák állatkereskedelem végett keresték fel a lengyel vásárokat. Legszívesebben fiatal üszőket, tinókat vásároltak össze, majd azokat a határon áthozva egy kevés árvái szénával feljavították, s a tavaszi vásárokon Liptóban megjelenő kupecoknak adták tovább. Az idősebb férfiak azonban sokat emlegették, hogy a kőmíves foglal-