A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

RÉGÉSZETI-MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK - Feld István: Egy gömöri falusi templom

Egy gömöri falusi templom Az egykori Gömör vármegye délkeleti szélén fekvő Zubogy kisközség nem tartozik hazánk ismertebb helyei közé. A Kazincbarcikától Aggtelekre vezető autóút épphogy csak érinti a falu szélét, innen még egyetlen nevezetessége, a házak között megbúvó református templom is alig látszik. Zubogy sohasem játszott jelentős szerepet a környék életében, egy volt a sok száz dombvidéki falu közül. Lakói az elmúlt évszázadokban éppúgy élték a ma már számunkra talán eseménytelennek tűnő, de a valóságban igencsak változatos életüket, mint a legtöbb gömöri, borsodi vagy hevesi falusi közösség tagjai. E „jelentéktelenség" alól talán csak egyetlen kivétel volt: már több mint háromszáz évvel ezelőtt, 1674 tavaszán a falu református lelkésze, Szalóczy Mihály is ott volt az ellenreformáció pozsonyi törvényszéke elé idézett, majd száz prédikátor között. S mivel sem hitét nem tagadta meg, sem az országot nem akarta önként elhagyni, egyike lett a Moldova György által regényben is megörökített, gályarabságot szenvedett negyven prédikátornak. Zubogynak talán éppen az ad jelentőséget, hogy sorsa nem volt különös, a többi faluétól eltérő. Története ezért az általánost példázza, s ezért érdemes vizsgálatra. De mi is tanúskodik ma számunkra egy kisközség régmúltjáról? A levéltárakban ránk maradt oklevelek a legtöbbször csupán a földesúrról, annak jogi ügyeiről emlékeznek meg, s igen keveset árulnak el az egykori falusiak életéről. A falu egykori házai sem maradtak ránk: az évszázadokkal ezelőtt fából, paticsfallal vagy vályogból készített építményeket az igények és a lehetőségek növekedésével elbontották. Helyükön újat s még újabbat emeltek, s így ama még álló — de lakni alig lakható — néhány szép régi épület sem tekinthet vissza hatvannyolcvan évnél többre. Majd minden falunak, s így Zubogynak is van azonban egy emléke, mely több száz éves történelemről tanúskodik, s ez a temploma. „Azáltal, hogy valamennyi, szinte állandóan épül - írja erről Marosi Ernő — egyben tükörképei is a falu életének: elárulják, mikor virágzott a falu és mikor szűkölködött, mikor kényszerült hevenyészett tető alá hozni az elpusztult épület üszkös falait, mikor volt viszonylag önálló, s mikor tartozott földesúr alá, milyen vallású volt." Valóban: a templomok sem maradtak változatlanul az évszázadok során, ha ez ma sokszor nem is tűnik fel a szemlélőnek. Lehántva azonban a falaikat borító vakolatrétegeket, felbontva a padlót, az értő szem előtt kibontakozik szinte meglepően gazdag történetük. A régészet egy speciális ága foglalkozik a régi templomok, s általában a műemlékek vizsgálatával, egyforma gondossággal kutatva az Árpád-kori részleteket és a múlt századi átalakításokat. Ilyen vizsgálatokra a ma is használatban lévő épületekben természetesen csak a műemléki helyreállításokkal kapcsolatban nyílik lehetőség. A zubogyi református templom helyreállítását néhány éve határozták el az Országos Műemléki Felügyelőség felelős szakemberei. S mivel úgy vélték, az épület értéke megköveteli, hogy a munkát a Felügyelőség saját mesterei végezzék el, első lépésként sor került a templom régészeti kutatására.