A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nóvák László: Temetés és sírjelölés az Ung vidéken

A temetés pompáját emeli a harangok zúgása is, amikor a gyászmenet halad ki a temetőbe. Nemcsak a halott egyházának temploma harangozik, hanem a faluban lévő többi is. A templom tornyából figyelik a gyászmenet haladását, s ha keresztúthoz érkeznek, majd a temetőhöz, elhallgatnak a harangok. A menet is megáll, a pap vezetésével imát mondanak az elhunyt lelki üdvéért, énekelnek, s utána indulnak tovább. A temetőben rendszerint hajnalban fognak a sír megásásához. A család egyik képviselője hívja sírt ásni a rokonokat, komákat, ismerősöket. Általában 1 öl mélységű, hosszúságú, fél öl szélességű sírgödröt készítenek. Rendszerint ebédig elkészülnek a munkával. A temetés előtt — amely általában a délutáni órákban történik — viszik ki a fejfát, keresztet a sírhoz. A vallási különbözőségnek megfelelően eltérőek egymástól a sírjelek is. A katolikusok keresztet, a reformátusok pedig fejfát állítanak a sírra. A fakereszt jellegzetes formakincsű, amely azonos a különböző vidékeken általánosan megtalálható típussal: a kereszt szárait neobarokk hatást tükröző díszítettség teszi változatossá (pl. Szirénfalván). Az utóbbi évtizedekben a műkőből készített keresztek, sírépítmények jellemzik a katolikusok temetkezését is. Az Ung vidéken megtalálható fejfatípus nagyon egyszerű formakincsű, hasonló a Bodrogköz, s az egész Tiszántúl fejfakultúrájához (2—4. kép). A fejfa négysarkos oszlop alakú, amelynek a felső részét, rendszerint az első oldalon ereszesre készíttettek ki, pl. Abarán, Kisráskán (5—6. kép). Az eresz alatti oldalra metszik a feliratot. A Szirénfalván található fejfák alapformája hasonló a többihez, de mégis jellegzetesek: a felső rész impozáns kialakítású, amellyel az egész fejfa antropomorf jellegűvé válik (7—9. kép). Ahom6. kép. „Kontyos" fejfák. Kisráska, 1981