A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - D. Varga László: Kendertermesztés és feldolgozás Deregnyőn

módok, valamint a szőttesek motívumai gazdag formakincsről tanúskodnak 7 ami magában is külön tanulmányt érdemelne. A vidék korai polgárosodása ellenére, a falusi viseletben a szóban forgó időszakban megtalálható volt a vászonból készült ruhadarabok több fajtája: vászongatya, vászoning, ingváll (női blúz), pendely (alsó szoknya), vászon sure (kötény, melyet kékre festettek, és viselték mind a férfiak, mind az asszonyok). A munkafolyamatokat illetően (Szolnoky Lajos besorolása szerint), négy fokozatos, illetve ötfázisos kidolgozás figyelhető meg: előkészítés (áztatás), törőmunka, tilolás előtt újból törés (vágás), tisztítómunka (simítás), minősítőmunka (gerebenyezés először, gerebenyezés másodszor). Mindezek alapján végeredményben megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó helység kendertermesztési és feldolgozási munkája (beleértve a terminológiai egyezéseket), Bereg, Észak-Nyírség, illetve a Bodrogköz kenderfeldolgozásához kapcsolódik, s ezekkel mutat hasonlóságot. D. VARGA LÁSZLÓ JEGYZETEK 1. Szolnoky Lajos: Alakuló munkaeszközök. Budapest, 1972. 7. 2. A plakcin durva vászonból készült és négyzet alakú. Ebbe rakták a vetéshez szükséges vetőmagmennyiséget. A plakcint egyébként további „ház körüli" gazdasági munkához is használták: kukoricatörés, szénahordás stb. 3. Jázánka (szlov.)= köteg, csomó. Zomborka Márta az Ung-vidéki Szirénfalvából és Csicserbó'l a pomok, ill. trószok terminust jegyezte le. 4. Pászma — a vékonyabb (szöszből) font fonalból 60 szál volt egy pászma, míg a vastagabból (csepű) 50 szál számított egy pászmának. 5. Sing= hosszmérték, egyik válltól a másik kéz ujjhegyéig. 6. Vö. Dobrossy István—Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban. Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. Miskolc, 1981. 125-146. 7. Vö. Kós Károly—Szentimrei Judit—Nagy Jenő: Szüágysági magyar népművészet. Bukarest, 1974. 124-178. 7* 99