A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)
VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. B. Kuznyecov: Balti-finn és permi elemek Közép-Szuhona vidékének vízneveiben
Komraï — folyó a Totemszki járás északi részén. A komi Kom ,pénzes pér' jelentésű. Ezzel kapcsolatban érdekes a komi roï szó, mely gyakorta megtalálható az olyan helynevekben, melyek a tó, a folyó halászhatóságának különlegességeit tükrözik. Koöehga — a Szuhona bal oldali mellékfolyója. A komi Koö ,nyúT-at jelent. Laökas — a Totemszki járás déli részén patak. A dialektikus komi laö jelentése ,mocsárból kiemelkedő száraz hely'. Norefiga — így hívnak tíz kis folyót a Totemszki, Tarmogszki, Babuskinszki járásban. A komi üur-ból, mely jelentése ,mocsár, nyirkos ártéri mező folyó mentén'. Nufmu — a Totemszki járás közepén folyó. Szó szerint ,nyirkos föld' jelentésű a komi hjudz — ,nyirkos, nedves' és „ma" - ,föld, vidék' szavakból. PelSma — a Szuhona bal oldali mellékfolyója. Az elnevezés tövében a komi pelis — ,berkenye' szó van. Peskum — patak a Totemszki járás északi részén. A komi pesk — ,vágott fa' alakból. PuSma — folyó a Totemszki járásban. Nyilván a komi tov, tola - ,széP szóból ered — ,Szeles vidék'jelentésben. Totma — folyó a Babuskinszkij járásban. Régóta 19 a komi tod — ,nyirkos, fenyővel benőtt föld' + „ma"-ból eredeztetik. Èorolma — a Totemszki járás déli folyója. ,Vidék erdei patak mentén', ahol a komi tor ,erdei patak'-ot jelent. így tehát a Közép-Poszuhonyban megtalálható tipikus permi vízelnevezések meggyőzően bizonyítják permi lakók létezését Észak ezen részén. Jellemző, hogy nyugat felé haladva a permi vízelnevezések mennyisége erősen csökken, és hozzájuk hasonlók nem találhatók a Kubenszkoje és Vozse tavakon túl. Következtetések: 1. Észak hatalmas területein, köztük Közép-Szuhonában (de kelet felé nem messzebb, mint a Jug folyóig) léteznek olyan hely- és víznevek, amelyek a vepsze nyelvből etimologizálhatok. Ez arra enged következtetni, hogy feltételezhetően itt éltek az i. sz. I. évezredben a mai vepszek ősei. 2. Közép-Szuhonába az I. évezred végén — a II. évezred elején keletről behatoltak komi nép elődei, az ősi permik. Erről egy bizonyos mennyiségű szubsztrát víznév tanúskodik (a vepsze nyelvűvel összehasonlítva, azoktól sokkal kevesebb). 3. A balti-finn (vepsz alakban) és permi toponímia határa széles sávban tolódott át közép és alsó Szuhona járásba. 4. Valószínűleg az ősi vepszek és permik keveredése adott arra alkalmat, hogy a szlávok ezt az etnikai közösséget csugy zavolocsszkajanak nevezzék. KUZNYECOVA. B. (fordította: Kundrák Jánosné) JEGYZETEK 1. Poveszty vremenmh let. (Tyekszt, perevod, sztatyja D. Sz. Lihacseva és B. A. Romanova.) M.-L., 1950. es. I. 2. Golubeva L. A.: Veszi i szlovjane na Belom ozere. X—XIII. v. M., 1961. 3. Popov A. I.: Toponimika Belozerszkogo kraja. Ucsonije zapiszi LGU. No 105. L. 1947. 4. Bodanov N. L: K isztoriji vepszov (po matyerialam toponimiki) - Izvesztyija Karelo-Finszkogo filiala A. N. SzSzSzR. Bün. 2. Petrozavodszk, 1951. 5. Gerberstein Sz.: Zapiszki o nioszkovitszkih gyelak. (Uvegyenyije, pervod i primecsanyija A. I. Malenyina SzPb. 1908. 6. Golubeva L. A.: Ukaz. szocs., sz. 11-12. 7. Matvejev A. K: Proiszhozsgyenyije osznovnih plasztov szubsztratnoj toponimiji Ruszkogo Szevera. - „Voproszi jazükoznanyija" M., 1969. No. 5. sz. 51.
