A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Településnéprajzi adatok a Szuha-völgyből

A falu nemesi és nemtelen lakosságától egyaránt igen sok területen elkülönültek, szinte egy más falut képeztek (6. kép). A település legkisebb egysége a telek. A gazdasági és társadalmi struktúra változása a telket érinti először, mivel a falusi emberhez ez áll a legközelebb és életében központi szerepet tölt be. A telek ugyanis nemcsak lakóhely, hanem a paraszti gazdaság irányító központja és egy a gazdaság egyrészének színtere is. Beosztása, épületeinek elhelyezése mindig úgy történik, hogy funkcióit maradéktalanul elláthassa. Ennek megfelelően a nemesi porták a zsellérportákkal szemben bonyolultabb, gazdagabb képet mutattak. A Szuha-völgy falvaiban az általában négy-hat helyiséges nemesi lakóházak homlokzatukkal leginkább az utca frontjával párhuzamosan helyezkedtek el, bár időnként ferdén vagy oldalukkal is (7. kép). Jellemző volt a keresztcsürös udvar. A lakóépület után hosszanti irányban folytatódtak a gazdasági építmények a házzal összeépítve, de külön fedéllel sem ritkán. Először az istálló, majd annak végében a disznóól következett. A kocsiszínt (ahol volt) lehetőleg az istálló végébe építették, benne az egyszerű parasztszekérrel, esetleg a parádés kocsival. A fásszín mindig a porta végébe került. Jellegzetes helyet foglalt el a csűr, ami a porta kapujával szemben, a telek hátsó végében állt (8. kép). A csűr mellett a nyári konyha esett még ki a telek hosszanti elhelyezkedésű építményeinek sorából. A század eleje óta nyári konyhája szinte minden nemesi családnak volt. A hosszanti telekelrendeződési forma mellett ugyancsak elterjedt volt az épületek párhuzamos elrendezése. A lakóház — istálló, disznóól — kocsiszín épületegyüttessel szemben sorakozott a nyári konyha — fásszín — méhes — esetleg baromfiól stb. Az effajta elrendezésre a nagyobb, tágasabb telkek biztosítottak lehetőséget (9. kép). A ház eleje és a kerítés közti kis területet virágos kertnek használták. Az előkertek meglétéről már Borovszky Samu is tudósít bennünket.

9 A csűr mögött konyhakert és gyümölcsös található. A gémeskutat a házzal átellenben az udvaron ásták. Előtte „itatóváló" volt, ahol reggel-este itatták a nagyállatokat. „A kiskapu és kapu többnyire deszkából, lécből, de sok helyen csinosan font vesszőből volt. Faragványos kapuval, oszlopos boltíves kiskapukkal a szárazvölgyi parasztság portáin találkozhatunk." — írta Borovszky Samu Gömör vármegye monográfiájában. Egyik zádorfalvi adatközlőm szerint „valamikor vót tölgyfábul hasított ravás kerítés is. Fordított „V" vagy „U" tetejűre kifaragott deszkákat állígattak be pántok közé, rászögelték mán újabban, de sokszor be is voltak a deszkák nútolva. Nagy ácsmunka vót vele." A nagykapu erős deszkából készült, súlyos egyszárnyú szerkezet volt. Befelé nyílt, de ha az udvar lefelé lejtett, akkor kifelé nyitották. Akiskapuk lényegesen gyengébb lécekből, deszkákból összerakott készítmények voltak, s befelé nyitották őket. Fariglivel lehetett bezárni. A hátsó udvar felől gondozott élősövény (csipke vagy galagonyatövis) vagy fonott vesszőkerítés határolta a portát. Lényegesen szegényesebb képet mutatott a paraszti porta. A keskeny szalagtelkek sűrűn egymás mellett sorakoztak. Általában előkertes beépítésű telkek követték egymást, de a helyszűke miatt nem volt ritka az utcavonalas beépítés sem. A három, esetenként két helyiséges lakóházak mögött sokszor hiányzott az istálló, mert nem volt igásjószág. A disznóólak a ház mögött álltak. Legtöbbször a csűr is hiányzott a paraszti portáról, helyette rakodót építettek a ház mögé vagy keresztbe az udvaron, a csűr helyére. Fásszín, sütő-aszaló kemence, méhes voltak még azok az épületek, amelyek előfordulhattak a paraszti telkeken (10. kép). A víznyerést lényegében mindkét társadalmi osztály tagja megoldotta a saját portáján ásott kutakkal. Kivételt képezett ez alól Szuhafő parasztsága, ahol a Partiak a dombokon csak nagyobb nehézségek árán tudtak vizet szerezni. Ezért itt a Derékban ásott közös falukutakról hordták fel a vizet. Árok-kút és Jézus-kút volt a nevük.