A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (Első közlemény)

Az egyes nemzetek praktikánsai, köztük akkor már a magyarok is, „nem mindenben értettek egyet" a köztük felmerült nézeteltérések miatt. A gyakori ellentéteket látva az a mentő gondolata támadt Schitkö Józsefnek, a bölcsészet tanárának, hogy műkedvelő társaságot kellene alakítani, amely német nyelven előadásokat, felolvasásokat, szavalatokat, színműelőadásokat tartana. Első összejövetelükön Kotzebuenak „Krähwinkel" című színművét adták elő. Maga a műkedvelő társulat is Krähwinkel néven szerepelt. Ez az elnevezés arra vezetett, hogy a több éve már virágzó társulattól az egyes nemzetek fiai, elsősorban a magyarok, különváltak. Különváltak, de nem ellenségeskedtek. Sőt sokat tanultak egymástól, és irigykedve fogalmazódott meg „a mieinkben: bárcsak mi magyarok is így hevülnénk, lelkesednénk a magyar nemzeti eszmékért s társulattá alakulva, szolgalatjára lehetnénk Magyar Literatúránknak és Magyar Nyelvünk Pallérozásának."

3 Vágyukat végül is megvalósították, megalapítván az „összvegyüléseket!". De sajnos, ez nem bizonyult állandónak, mert kevesen voltak. Később ezeket az ártatlan „összvegyülések"-et hivatalosan is betiltották. Ekkor jöttek divatba az egyes városrészekben lakó praktikánsok lakásán „a titkos összejövetelek, majd a szomszédos községekben is. Ekkor virágzott a legjobban a nemzeti nyelv ügye: a németeknél a németé, a magyaroknál a magyaré. A bécsi játékszínben 108-szor előadott Kotzebue színdarab hatására már 1802-ben tömörültek „Krähwinkel és Holló Szugoly társulat"-tá a selmeci praktikánsok. Kis históriája is van a „Holló Szugoly Társaság" felállításának „némely becses dátumokkal együtt, annak régibb tagjairól". Régebben is, de az 1805-ös és 1826-os esztendőkben több helyen tartottak barátságos „összvegyüléseket" az akadémián lévő erdélyi hazafiak. Célul tűzték ki, hogy „összvegyüléseiket", melyek a „szüntelen való léha beszélgetések vagy pedig a kártya és a sorsvetés, a poharazás közt nem éppen a legjobb időtöltést szerzik, kellemesebbekké és kívánatosabbakká, s egyszersmind tréfálkozásokra és bohóságokra is alkalmasabbakká teszik."

4 így született az a gondolat, hogy állítsanak föl egy „Köztársaságot", az élén a hivatalokkal és egy bíróval, aki a Társaságnak praesideáljon. A Társaságnak, a bécsi játékszíneken oly sokszor előadott Holló Szugolyiakra emlékezvén, illetve emlékeztetvén, a Holló Szugoly nevet adták. így a Holló Szugolyiakról írt nevetséges játékdarabok hatására „teret nyert a tréfa és a bohóskodás". Felállították a nagyérdemű Holló Szugoly magistrátust, a programok biztosítására pedig életre hívták az újságírói, poétái, szakácsi hivatalokat, amelyek közül mindegyik tartozik a Társaságot hivatalához illő tárgyakkal mulattatni. A katonáskodásra is gondoltak: felállították a második Rummelpuffi, azaz a Holló Szugoly generálissá hivatalt. Különösen kitűntek a hivatalviselők közül: Debreczeni Márton ésMikó Sámuel. Kár, hogy szép munkáik közül egy sem maradt ránk, az utókorra. Az okos és jól fungáló hivatal vezetésével nagyon vígan és jól teltek az erdélyi hazafiak „összvegyülései". A barátság is szorosabb és az egyetértés is nagyobb volt köztük. Törvénnyé tették azonban, hogy minden újesztendő előtti este restaurátió, tisztújítás történjék. Az 1826-os nagy összejövetel leírása, nevekkel együtt, ránk maradt. Ezen a gyűlésen megjelent, mint a Társaság Regjus Commisáriusa: Gróf Teleki Mihály Úr, bányász praktikáns. Érdemes megjegyezni, hogy az erdélyi hazafiak a magyarországi „fiakat" is beválasztották a tisztségekbe. A jól sikerült, kisebb-nagyobb gyűlések mellett bizonyít az is, hogy az erdélyiek közül egy sem hagyhatja el Selmecet anélkül, hogy „az elválásnak és abucsuzásnak legkeserűbb könnyei ne ömlenének arcán. Ahol pedig a könnyek ömlenek, ott a sziv maga beszél". Az 1830 előtt keletkezett „Selmeci akadémiai magyar olvasó társaság", — amely 1844-től, mint Magyar irodalmi társaság ismeretes —, a szabadságharc kitörésével megszűnt működni. A szabadságharc után semmilyen egyleti élettel sem találkozunk 1862-ig. Ebben az évben néhány lelkes, buzgó hazafi megalkotta az „Általános Társaságot." Ez, a