A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Hőgye István: Adatok a Zemplén megyei cigányság XVII-XVIII. századi történetéhez

vesszőzték, homlokukra tüzes vassal bélyeget sütöttek. Lengyelországban száműzték, aki cigányt fogadott házába, talán ezért az üldöztetésük miatt innen lopakodtak be a nyugod­tabb életet, a létezésüket biztosító magyar földre, Zemplénbe is. Magyarország az európai államok közül a legemberségesebb bánásmóddal élt a cigányokkal, itt nem volt általános, intézményes cigányüldözés. Kevesebb a boszorkányperek vádlottjai között a jövendő­mondó cigányasszony, bár tolvajok, csalók, rablók között több cigány is szerepel a zempléni törvényszéki perekben. A magyar hatóságok, főemberek elnézőek voltak a cigányokkal szemben, sőt támo­gatták is őket. Thurzó György nádor 1616-ban oltalomlevelet adott a zempléni Ferenc nevű cigány vajdának és népének: „Bethlemfalvi Thurzó György gróf, Magyarország nádor­ispánja és a kunok birája az egy háznagy oknak, báróknak, fő- és alispánoknak stb. összesen és egyenkint. Midőn az ég madarainak megvannak fészkeik, a rókáknak lyukaik, a far­kasoknak rejtekeik, az oroszlánoknak és medvéknek barlangjaik és minden állat rátalál vackára, a nyomorult egyiptomi nép azonban — akiket cigányoknak nevezünk ­nyomorult bizonyára, mert akar annak a kegyetlen Fáraónak zsarnoksága miatt, akar a végzetnél fogva, régi szokása szerint a községeken kivül földeken és réteken rongyos sátrak alatt töltik keserves életüket és öregek és ifjak, fiuk és csecsemők záport, fagyot s a legnagyobb hőséget a szabadban kénytelenek elviselni, semmi földbirtokuk, városaik, váraik, községeik, hajlékaik nincsenek, de vagyont nem ösmerve, bizonyos lakóhely nélkül bolyongva, minden nemesebb cél nélkül a szabad ég alatt, az üllőt, harapófogót, kalapá­csot forgatva keze munkájával keresi napokra és órákra élelmét, ruházatát stb. Ugyanazért könyörületre és minden pártfogására méltónak tartván e népet intünk és megkeresünk titeket, hogy valahányszor az egyiptomi népségnek valamely csoportja, kivált pedig jelen iratunk előmutatójának, Ferenc vajdának, törzse nem utolsó ivadékának, alárendelt és vezetése alatt vándorló cigányai, gyermekeikkel, családjaikkal, sátoraikkal, üllőikkel stb. uradalmaitokon-birtokaitokon megszállanának, sátraikat ott felütnék, őket úgy szemé­lyeikben, mint vagyonaikban minden erőszakon háborgatok és zaklatok ellen ótalmazni és megvédeni szíveskedjetek és tartozzatok. Kelt Bichae (Bittse? ) 1616. febr. 20-ik napján. Thurzó György gr. Závodszky György titkár." 4 A fenti menlevélhez hasonló az Eszterházi Miklós által 1630-ban kiadott paran­csolat, amelyben Gáli István és Zakadaty Péter nemesek felügyeletére bízzák 8 vármegye, köztük Zemplén megye cigányságának vajdáit és tagjait. ,,Mi Groff Galantai Ezterhasi Miklós, Frakno Várának és tartományának eöreökeös Groffía Magyar Országhnak Nádor Ispanya Szentelt Vitéz, az kunoknak feö Biraia, Sopron, Zoliom és Beregh Vármegyéknek feö Ispánja az fölséges és hatalmas Romai Chaszarnak Magyar, es Cheh Országok­nak, koronás Királyának, titkos Tanacha, s magyar Országban Heltartoya. Adgyuk tuttára mindeneknek az kiknek illik, ez levelünknek rendiben. Hogy noha, az Czi­gán Nemzetségnek ellene, ennehany rendbéli Országunk vegezésy vannak, az kire nézve, méltán büntetéssel köllene inkáb hozzátok lennünk, mint valiami gondviseléssel és oltalommal. Mindazonáltal, mivel hogy mind eddigh, az Nemes Országhben szenvette hazánkban őköt, látván az eő nyomorúságos és falukon 's házakon kivöl való sanyarú es gyalázatos életeket 's lakásokat; köniörülvén annakokáért mys raitok, hogy annival mégis iob és bizonyosb rendben lehessenek es ala's föl iártokban's buidosásokban, legyen kitől fügyenek. Az egész Ungvár, Zempliny, Abauyvar, Borsod, Bereg, Szatmar, Zabolch, es Ugocha Vármegyékben levő Cziganyokat, kik buydosván Sátorok alat, egyéb emberek társáságán kivöl lakoznak. Attuk es rendeltük az föllyül meghyrt Palatinussagunknak avagy Nádor Ispansagunknak tiztiből, az vitézlő Gáli István es Zakadaty Péter ala, kemény büntetés alat hagyván és parancsolván, minden rendbéli Czigány Vaidáknak es azok alatt leveö Czigány oknak, hogy mindenben engedelmessek legyenek hozzaiok, es mi akaratunk­ból s rendelésünkből való gondviselőyöknek, avagy feö Vaydaioknak ösmeriek es tarchak 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom