A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. B. Kuznyecov: Balti-finn és permi elemek Közép-Szuhona vidékének vízneveiben

A különböző szakterületek tudósainak többsége elismeri, hogy a vepszek és a mai komik ősei között volt kontaktus a régmúltban. Erre objektíven utalnak az antropológiai,

8 etnográfiai,

9 lingvesztikai

10 és archeológiai adatok. De, hogy hol, milyen területen voltak ezek a kontaktusok legintenzívebbek, még nincs megállapítva. Sokáig úgy tartották, hogy az ősi permik soha nem hatoltak a torkolatnál följebb a Szuhona mentén (a Szuhona és a Jug összefolyásánál fekvő Gleden városka elnevezésének formánsa pontosan megfelel a komi „diu"- „folyótorkolat"-nak). APoszuhonyba való permi terjeszkedés nyugati hatásának megállapításában nagy jelentőségű az 1923-ban, Marjinszkaja falu parasztjai által feltárt, talajban levő temetkezési hely. Ez a terület a Vologda megyei Totemszki járás északnyugati részén az egykori Szandug részfejedelemség helye is volt egyúttal. A temetkezési hely első kutatója, a Totemszki helytörténeti múzeum szervezője és volt igazgatója N. A. Csernyicin abban a cikkében,

11 amit a temetkezési hely ásatásairól írt, nem foglal határozott állást annak etnikai hovatartozásáról, de megjegyzi (s ez nagyon fontos), hogy meglepő a hasonlóság az egyik felszínre került csengő fülbevaló díszítése és a Piskamjében feltárt Anonyinszki temetőből előkerült díszek ornamentikája között, melyeket a permik hagytak hátra. A továbbiakban a Marjiuszki temető ásatásait a 70-es évek közepén a Vologda megyei helytörténeti múzeum régésze, N. V. Guszlisztov folytatta. Az ő véleménye a temetkezések etnikai hovatartozásával kapcsolatban az, hogy a csugy zavalocsszkaja hagyta hátra, és keletkezésük a XIII—XIV.

12 századra datálható. N. V. Guszlisztov következtetései korántsem voltak kielégítőek a szüktüvkarszki tudós L. N. Zserebcov számára, aki a komi nép őstörténetének specialistája. L. N. Zserebcov legutóbbi kutatásainak eredményeképpen kétségtelen rokonság állapítható meg a Marjiuszi temető anyaga és a Luzszkaja permca

13 kultúrájának emlékei között (a Luza jobb oldali mellékfolyója a Jug-folyónak Kirovszkaja megyében). A térkép, amit L. N. Zserebcov

14 állított össze, a komik őseinek X. századi lakhelyét mutatja, amely az Észak-Dvina felső folyására, a Jug és a Luza folyók medencéjére a Vagi mellékfolyóra, az Uszty folyóra, a közép- és alsó Szuhonára terjed ki, egészen a Marjiuszki temetőig és a mai Velszk városig (Arhangelszkaja megye). Ez a térkép hasonlóságot mutat a veszi és szomszédai XI—XIII. századi településtérképének síremlékeivel, melyet L. A. Golubova

15 közölt könyvében. E térkép szerint a mai Totemszki járásnak éppen a közepén érintkeznek a veszi talajba temetkezés és a komizürjén halotthamvasztásos temetkezés területei. Tehát az i. sz. I. évezred végén és II. évezred elején Közép-Poszuhonyban szétszórtan éltek finn nyelvű vepszek és permik, akiknek a nyelve gyökeresen különbözött a balti-finn csoport nyelveitől. Vajon ez tükröződik-e ennek a járásnak szubsztrát toponímiájában? A mi kutatásaink a kéziratos „Közép-Poszuhony vízelnevezéseinek etimológiai szótárá"-n alapszanak, amely folyók, tavak 130 szubsztsztrát elnevezésének eredetét magyarázza. Ezen elnevezések szótöveinek szemantikai tanulmányozása segít az etnikai hovatartozás meghatározásában. Lényegében, ha az elnevezés tövének van megfelelője a vepszek nyelvében (vagy végső soron a velük rokon észt és finn nyelvben), akkor a vízelnevezést annak idején ez a népesség hagyta hátra. Fordított a helyzet azokkal a vízelnevezésekkel kapcsolatban, amelyek csak a komi nyelv alkalmazásával értelmezhetők. A szubsztrát vízelnevezéseket kutatva, elsősorban nem a formánsok (-jug, -jenyg és más típusú, gyakran ismétlődő elemek) származásának kérdésénél fogunk időzni, minthogy Észak hidrominiájában a formánsok problémája még nem eléggé kidolgozott, és nem célunk ehhez hasonló toponímiai vitákba bocsátkozni - ez sajátos vizsgálatot igényel. Tehát nézzünk először néhány tipikus, balti-finn alapú víznevet.

16 Viöuga — két folyó a Totemszki járás déli részén. Töve a vepsze viíi - „fiatal, sűrű, cserjés bozót". Az uga formáns betű szerint megfelel a vepsze jogi — „folyó"-nak. Volog-