A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Nosál'ová: Slovensky l'udovy odev (Méry Margit)

Viera Nosál'ová: Slovensky l'udovy odev (Szlovák népviseletek.) Vydavatel'stvo Osveta, Martin, 1983. 222. 1. A közelmúltban jelent meg a mártom (Martin) Osveta kiadó gondozásában a szlovák néprajzi irodalom egyik reprezentatív összefoglaló munkája a szlovák népviseletekről. A szlovák népi kultúra legfigyelemre méltóbb jelensége a viselet, amely már a múlt század második felében is felhívta magára az érdeklődők figyelmét. Számos útleírásban, honismereti munkában került előtérbe a viselet, bár ezek a leírások még nem nyújtanak elegendő információt. A komplex szemléletű viseleti gyűjtésekre csak századunk második felében került sor. melynek eredményeként számos regionális viseletről publikáció jelent meg. A jelen monográfia megírására az eddig publikált szakirodalom, levéltári források, múzeumi gyűjtemények, valamint a szerző Viera Nosál'ová több évtizedes gazdag viseletgyűjtései alapján kerülhetett sor. A szerző a bevezető tanulmányban a szlovák népviseletek fejlődését, változásait mutatja be vázlatosan, a legősibb időktől kezdve egészen napjainkig. Bemutatja a férfi és női viselet összetevőit, elemeit, a díszítési eljárásokat, különösen a gazdag színes hímzéseket, amelynek következtében a viseleti variánsok sokasága jött létre, majd ismerteti a népviselet mai életét. Külön fejezetben mutatja be a gyermekek hagyományos öltözetét, amely az egész területen nagyon sok hasonlóságot mutat, és csupán néhány jellegzetes darabból tevődik össze. A szlovák népviseletre jellemző a színesség, a variánsok gazdagsága, amelyet a szerző a volt vármegyei felosztás szerint mutat be. A mai Szlovákia területén Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Hont, Turóc, Árva, Liptó, Gömör, Szepes, Sáros, Abaúj és Zemplén vármegyék csupán szlovák viseleteivel ismerteti meg az olvasót. Nem érinti a magyarok által alkotott területeket, és azokat a vármegyéket sem, (Komárom, Esztergom, Ung) amelyeknek határainkon belül eső területén magyar anyanyelvű lakosság él. (Ezen területek viseleteinek monografikus feldolgozása folyamatban van.). Egy-egy vármegyén belül 4-5, de van ahol 7-8, sőt 14 variánst is (Nyitra vármegye) bemutat a szerző. A variánsok elsősorban a hímzéstechnika, a színárnyalatok és a női fejviselet alapján rajzolódnak ki. Észak-Szlovákia hagyományőrző területein jellemző az archaikus viseletelemek sokasága, amelyek napjainkig nyomon követhetők. Minden Variáns bemutatásánál a szerző az alábbi felosztást használja: női, majd a férfi viseletek alapelemei, felsőruhák, haj- és fejviselet, lábbelik. Nagyon gyakori a szlovák népviseletben a vászonlepedő mint viseletkiegészítő. A ruházat alapelemeinek előállításához a len- és a kendervászon szolgált alapul. A melegebb posztó- és bőrruhák az északi területeken és a módosabb réteg ruhatárában fordultak elő. Viszonylag sokáig őrződtek meg az archaikus női főkötők, régies kendőkötési módok, a lányok és menyasszonyok színes pártái. Érdekessége a szlovák viseleteknek a meleg gyapjúból, posztóból készített harisnya, amelyet az északi területeken cipő nélkül is viseltek. A részletes leírást bőséges fekete-fehér és színes illusztráció, valamint fényképfelvétel egészít ki. A szabásrajzokat és díszítést egyaránt hűségesen illusztráló rajzokat Radka Mikulová képzőművész, a fénykép-illusztrációkat M Cervehansky készítette. A kötet végén fekete-fehér rajzokon mutatja be a szerző a férfi és női viselet elemeit, azok terminológiai gazdagságát, valamint területi elterjedését. Majd a gyűjtőpontok jegyzéke, orosz, német, angol és francia nyelvű összefoglalás zárja az esztétikus, szépen kivitelezett viseletmonográfiát. MÉRY MARGIT