A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Bakó Ádámné: XVI. századi női körgallér restaurálása

1. kép. A feltáráskor készült felvétel a XIII. számú sir viseletdarabjairól A templom építési szakaszaira és keletkezésére vonatkozó ellentmondásos vélemények között általánosan elfogadott nézet szerint építése 1250 és 1350 közötti időre tehető. Kezdetben háromhajós kápolnatemplomot, mely sok helyen Szent István kápolna néven szerepel, a XIV—XV. században bővítették, majd 1470 körül kapta meg végső formáját. 1544-ben a törökök felégették, sokáig fedél nélkül, romos állapotban volt, még 1563-ban sem tudták a hívek használni. Ekkor ugyanis meghalt a kegyetlenségéről híres Fanchy Borbála, a koronauradalom akkori úrnője, aki ellene volt a templom felépítésének. Halála után a lakosság egy Zsigmond által adományozott privilégiumra hivatkozva kérvényezi az újjáépítést. A továbbiakban a templom javításairól, harangtorony építéséről stb. pontos feljegyzések készültek, melyekben eljutunk az 194l-es felújításhoz. A templom történetéhez ezek az eredmények is szorosan hozzátartoznak, úgy mint a felújítás kapcsán ellőkerült leletek, melyeknek kormeghatározásához a templomnak ilyen rövid történeti ismertetésére szükség volt. A régészeti leletek lelőhelyeinek feltárása a helyreállítási munkálatok függvényében teljesen rapszodikusan haladt. Megay Géza a feltárt sírokat a felbontás sorrendjében 1—17-ig sorszámozta, naplójában is ezt a sorrendet alkalmazta, az előkerült leletek is a sír sorszámát kapták azonosítási számként. A 17 sír között a legrégebbi a XI—XII. számú sír. Megay Géza naplójában ezt írja erről: „Kettős sír, egymás mellett, Miskolczi Ambrusné sz. Illavölgyi Katalin és fia Miskolczi István kettős sírja, 1 A kettős sír a régi templom alapfalain belül a négy keletre eső XV. századi pillér között van". Itt részletesen leírja a két fedlap feliratát, majd így folytatja: „Évszámok a fedlapokon: Illavölgyi Katalin 1589, Miskolci István 1588." Ezzel a sírkamrával egy szinten, a legalsó rétegben volt a XIII. számú sír is, melyből előkerült a restaurált textil is. Jegyzetében Megay Géza a 35. oldalon jut el a XIII. számú sírral kapcsolatos leíráshoz: „XIII. számú sír: A régi templom alapfalain belül a 2. és a 3. pillér között, közvetlenül a szószék alatt a legmélyebben fekvő sírkamra, kripta, minden jelzés vagy felirat nélkül. A sírkamra teljesen fel volt dúlva. A romok között itt-ott a következő tárgyak voltak: 1. koporsó és fa-bak állvány töredékek; 2. gyermeksapka barna selyem bársonyból kis háromágú hímzett arany forgódísszel;.

5 3. körgallér selyembársonyból, barna, kihajtott brokát gallérral, alul széles aranycsipke 3 soros díszítéssel; 4. barna 11* 167