A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Sándor István: A matyók kutatása a harmincas években

zeke a matyók társadalmának szervezete iránt: a családszervezet, a férfiközösségek, a rokoncsaládokból összeszövődő hadak problémái egyaránt helyet kapnak munkájában. Munkájához térképet csatolt: a járásbíróság irattárának kilenc, 1859. évi térképlapjára vetítette rá a legrégibb telekkönyvi adatokat, hogy szemléltesse a hadak elhelyezkedését a házastelkeken és a hozzájuk tartozó szérűskertben. Munkája már valóban gyengéd és aprólékos gonddal készült felmérés Györffi szélesebb összefüggéseket kereső, keményebb vonásokkal és nagyobb általánosításokkal készült vázlataihoz képest. Kár, hogy ez a kitűnő kezdeményezés nem bontakozhatott ki Herkely tolla alatt. Minden fejezete, sőt minden témája az egyes fejezeteken belül is továbbgondolásra serkent, további vizsgálatokat kívánna, amellett, hogy a mű ebben a formájában is honismeretünk mezőkövesdi bibliájának tekinthető. Ugyan hány példánya van meg Mezőkövesden? A teljesség kedvéért a szorosabban szakszerű néprajzi vizsgálatok köréből itt követel említést még néhány további tanulmány. Seemayer Vilmos népzenei és népi táncainkra vonatkozó gyűjtéséről nyújtott képet (1934, 1935), Volly István „Népi játékok" című három kötetes műve (1938) énekes-táncos szokásainkhoz nyújtott adalékokat, Domanovszky György a tardi, majd a szentistváni hímzések jellegzetességeit vizsgálta (a Muskátli című iparművészeti folyóirat lapjain). A tárgyi néprajz köréből további kutatásokhoz sok indítást nyújthat Madarassy László „A szentistváni matyó és a lova" című közleménye (1931). Magam „A magyar falu szellemtörténete" című vázlatommal (1936) arra tettem kísérletet, hogy a mezőkövesdi népi kultúra történelmi színképét meghatározzam, és vizsgálataim ennek alapvetően barokk jellegét állapították meg. Györffy első mezőkövesdi útja idején, elmondhatjuk, egy más igényű, művészi feltárómunka is kezdetét vette Mezőkövesden, amely Dala József nevéhez kapcsolódik. Az itteni színes világ az 1910-es évektől kezdve nem egy művészünket megihletett, mint ahogy idelátogató írók, újságírók, köztük Móricz és Kosztolányi is lelkes sorokat írtak itteni benyomásaikról. Dala József Vas megyéből érkezett, de Kövesd vált otthonává, nemcsak munkája, családja is idekötötte, művészi vonzalma pedig még ezeknél is inkább. Tollát is megforgatta kövesdi ügyekben; a néprajz számára azonban sokkal lényegesebbet alkotott festőművészetével. Száz számra készültek képei, házak, utcák színpompás női csoportok és egyes helyi típusok bemutatására vállalkozott nem jelentéktelen színfantáziával. Mindezt a színes fényképezés korszaka előtt, úgyhogy napjainkban már szinte csak az ő képei tudják számunkra visszavarázsolni — s tegyük hozzá, magas tudományos hitelességgel —, amit Mezőkövesd mint látvány egykor nyújtott, amit a község népe a maga virágba borult kultúrájával, viseletével, népművészetével a maga gyönyörűségére létrehozott. „Matyóföld" című munkája (1941), amelyet társszerzőkkel készített, népművészeti vonatkozású részleteivel és a matyólakodalom regényszerű bemutatásával nyújt figyelemre méltót. A színek csábítása mellett azonban a helyi viszonyok tanulmányozása szempontjából nem kisebb jelentőségű indítóerőt jelentett a harmincas évek derekától a szociográfiai mozgalom. Még élénken emlékezetemben van az a tavaszi délelőtt, amikor lakásomban a fiatal, 23 éves egyetemi hallgató, Szabó Zoltán megjelent, és előadta, hogy e táj nyomorúságos életviszonyai hozták ide és a Coburg-birtok korlátai közé szorult Tard életét szeretné tanulmányozni. Munkája, „A tardi helyzet" (1936) országos feltűnést keltett, vitákat váltott ki, egyik elindítója volt a népi írók nagyhatású mozgalmának. Jelentősen járult hozzá ahhoz, hogy a másik, az árnyékosabb oldalát is megismerje az ország közvéleménye annak az életformának, amelynek korábban nagy egyoldalúsággal csupán néprajzi színeiben gyönyörködött. Mezőkövesden ez a szemlélet akkor már korántsem új. Mint etnográfiai jelenség, az időszakos elvándorlással biztosított munka és kenyér közel