A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Lukács Gáspár: 30 éves a Matyó Múzeum

szetben található. Nem lehet eléggé megbecsülni (s a múzeumban kiszolgálni) ezt a „divatot": mintha a meggyorsult idő rohanásában múltjába kapaszkodnék az emberiség. S ennél jobb fogódzót valóban nem találhat. így nő egyre inkább a múzeum jelentősége. De még csak most kezdi járni a maga útját, s hamarosan nem is gyermekcipőkben már, az újonnan alapított múzeum. Hála a nagy lendülettel meginduló gyűjtőmunkának (vételből is, de ajándékozásból is) nemsokára saját anyag is bőven áll rendelkezésre, még a raktározás is elkezdődhet, s amikor 1962-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum irányításával működő Megyei Múzeumi Szervezet égisze alákerült, a múzeum már nemcsak anyagi (községi és megyei alapokból származó) segítséget kapott, hanem szellemi irányítást és szakszerű támogatást is. Mikor pedig mind a múzeum, mind a Matyó HISZ már nagyon feszegette régi kereteit, az újonnan felépült Járási Művelődési Ház lehetővé tette, hogy a Matyó Múzeum annak földszinti helyiségeiben (mai helyén) rendezkedjék be, s 1964 karácsonyára ott nyissa meg új kiállítását a látogatóknak. Az új kiállításon már külön tardi szoba is megnyílt beépített búboskemencével, majd pár év múlva követte ezt a szentistváni szoba. Dala József 20 évi múzeumi munkássága alatt hervadhatatlan érdemeket szerzett a múzeum megalapításával, anyagának állandó, szívós gyarapításával és a lelkes vezetéssel. Munkája nemcsak a múzeum falai közé s a lankadatlan gyűjtőmunkára szorítkozik, hanem irodalmi téren is folytat ez irányú tevékenységet. Elég legyen itt csak sommásan a DalaErdélyi: Matyóföld című átfogó, komoly igényű monográfiára hivatkoznunk. Miután ő 1971. dec. 31-ével megvált a múzeumtól, annak vezetését én magam csak mintegy 4 hónapos „intermezzo" után vettem át, s csaknem egy évtizedig, 1981.jan. l-ig folytattam a munkát. Ebben az időszakban egyre inkább felgyorsult a fejlődés üteme, újabb és újabb problémák adódtak, újabb és újabb feladatok vártak megvalósításra, már csak a Megyei Múzeumi Szervezetben akkoriban megindult friss erjedés, fokozott újítási hajlam és vállalkozókedv függvényeként is. Ez elsősorban a látogatottság rohamos és ugrásszerű növekedésében jelentkezik: míg addig az évi látogatottság 15 ezer körül mozgott, már 1972-ben duplájára nőtt, s a 70-es évek vége felé túlment a 80 ezren, s azóta is e körül mozog. A látogatóknak több mint negyede külföldi volt. Természetesen nem az én érdemem, hogy ez így történt. Magamnak ebben szubjektíve csak annyi a szerepem, hogy egész mellel vállaltam az így megnövekedett s még egyre tornyosuló munkát, így elsősorban látogatócsoportoknak adott személyes vezetésben. E munka hatékonyságát és távlatait nagyban növelte az a körülmény, hogy nyelvtanár létemre idegen nyelveken is tarthattam vezetést s adhattam közvetlen felvilágosítást a részletkérdésekben. (Konkrét példának a sok közül csak a francia képviselőház látogatását vagy a Nemzetközi Lenau Társaság itt tartott vándorgyűlését említem.) — Objektíve azonban több oka is volt ennek a hirtelen virágzásnak. Egyik: éppen 1972-ben készült el végleg a 3. sz. műút, s így az átutazók (egyének vagy csoportok) számára szinte elkerülhetetlen volt a könnyen hozzáférhető múzeum meglátogatása. Másik: éppen ebben az időben (s azóta egyre fokozódó mértékben) növekszik meg az országlátogató, sőt világjáró turistacsoportok száma, s ezt a múzeumok ügyes propagandával használják ki (pl. tájak, korok, múzeumok mozgalom stb.). De legnagyobb horderejű változást a múzeum életében a 70-es években az állandó kiállítás teljes megújítása jelentette. Az új kiállítás rendezői alapelve merőben különbözött az előzőtől, mely közel egy évtizedig (64-től 75-ig) állt fenn: elvetett minden nem természetes vitrines megoldást, s igyekezett a természetes körülmények között megmaradni, már amennyire ezt a zárt termek körülményei megengedik. így lehetünk tanúi egy esküvői menetnek, láthatunk egy „igazi" szekeret menyasszonyággyal, s láthatjuk a terem másik oldalán a summás élet keresztmetszetét. S külön teremben a népviselet elhalása