A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Halász Péter: A Honismereti mozgalom Magyarországon

rült: túlnyomó többségük nem tudja milyen nyelven beszélnek a székelyek; vagy amit egy 1981. tavaszán készített rádióriport elrettentő módon igazolt: fővárosunk utcáin szép számmal sétálnak olyanok, akik nem tudják ki volt Rákóczi Ferenc, Nyári Pál, Károlyi Mihály? És amikor aggasztóan kevesen ismerik hazánk tájait, népcsoportjait, természeti értékeit, de semmivel se jobban hétköznapjaink eredményeit, vagy gondjait. A Honismereti mozgalom természetesen nem pótolhatja közoktatásunk, közművelődésünk, ismeretterjesztésünk, tömegkommunikációs rendszerünk hiányosságait, de sajátos eszközeivel, a haladó, a társadalmi és nemzeti szempontból fontos kezdeményezések felkarolásával, sokat tehet a hiányosságok felszámolására. A Honismereti mozgalom tehát nagy és szép dolog. Ugyanakkor természetesen vannak korlátai és veszélyei is, leginkább talán az öncélúság és a dilettantizmus, a kontárság. A dilettantizmus rendszerint ott üti fel a fejét, ahol és amikor az illetékes szaktudományok képviselői nem ismerik fel a mozgalom tudománysegítő tevékenységének jelentőségét és arisztokratikus elzárkózásukkal magára hagyják a mozgalmat, illetve ahol a mozgalom munkásaiban nincs meg a készség felkészültségük állandó növelésére és tevékenységükre emiatt az igénytelenség lesz a jellemző. Az öncélúság, a pótcselekvési jelleg eluralkodása pedig akkor fenyeget, ha a társadalomért cselekedni, használni, tevékenykedni vágyó emberek a közéleti demokratizmus hiánya miatt nem férhetnek, vagy nem a megfelelő módon férhetnek hozzá szellemi, politikai, társadalmi életünk lényegi kérdéseihez. Nem mindegy tehát, hogy valamely területen azért foglalkozunk-e a múlttal, hogy azáltal a jelent és a jövőt eredményesebben szolgálhassuk, vagy pedig azért, mert a jelen és jövő dolgait mások akarják helyettünk elintézni. 5. A Honismereti mozgalom lapja a HONISMERET. Sokféle metamorfózison ment már keresztül, sőt valamikor két különböző formában is létezett: volt egy kis szürke, sokszorosított füzetecske, annak is Honismeret volt a neve, és volt egy rangosabb kiállítású, de csak ritkán megjelenő, a Honismeret-Helytörténet. Aztán 1972-től 1975-ig Honismereti Híradó volt a neve, azóta pedig Honismeret. A legnagyobb esemény azonban a lap történetében az volt, hogy 1982-től utcán is árusított, előfizethető lappá vált. Évente hatszor jelenik meg, állandó helyhiánnyal küszködik, s legfontosabb célkitűzése, hogy hűségesen és arányosan tájékoztassa olvasóit e szerteágazó mozgalom eseményeiről és eredményeiről, ugyanakkor módszertani útmutatást nyújtson, megemlékezzen nevezetesebb évfordulóinkról, tájékoztasson a legfontosabb honismereti irodalomról. Mindezt azzal, a gyakorlatban is érvényesített meggyőződéssel, hogy a magyar szellemi életnek a mindenkori politikai határok nem lehetnek korlátai. 6. Végezetül Székely György akadémikusnak, a Honismereti Bizottság elnökének megállapításával szeretném érzékeltetni Honismereti mozgalmunk jelenlegi helyzetét. Ezek a gondolatok 1981-ben hangzottak el a Hazafias Népfront VII. országos kongresszusán. E szerint a „keretek és a témák tisztázódása mit sem vett el a politikai - közművelődési tömegmozgalom nyitottságából, az állampolgárok tömeges bekapcsolódásának öntevékeny jellegéből. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a maga szerény, de összességében nem jelentéktelen lehetőségeivel a honismereti munka erősítette a szocialista haza iránti tudatos szeretetet, így része lett a nemzeti összefogás építésének, a cselekvő hazafiság kibontakozásának, a nemzedékek közeledésének." 7. Befejezésül pedig a mozgalom jövőjéről illenék szót ejteni. Meggyőződésem, hogy a mozgalom jövője elsősorban rajtunk múlik, olyanná lesz, amilyenné tesszük és amilyenné tehetjük. A magam részéről bízom benne, hogy egyre tartalmasabb, feladatát mindjobban betöltő mozgalommá válik. Ehhez pedig nem szükségeltetik egyéb, mint Erdei Ferenc szavaival élve, — „több és jobb munka, s ezt szolgáló politika". HALÁSZ PÉTER