A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Judit: Locsolóversek Alsóvadászról

1. Gyászol a Golgota, sötét az ég alja, Az ártatlan Jézus megfeszítve, halva. De harmadnapon meghasadt a hajnal, Boldog örömhírt hoz a mennybéli angyal: Holtak közt az éló't minek keresitek? Hisz feltámadt Krisztus, él az örök élet! - Most is gyászol a föld, sír a világ népe, Meghalt a szeretet, a testvéri béke. De bízzunk Istenben, mi édes Atyánkban, Hoz még szebb húsvétot szeretett hazánkra. Szívembó'l kívánom! 2. Ma kelt fel sírjábúl Jézus, Isten fia, Kinek bűneinkért meg kellett halnia. Nem félünk már a rémes haláltúl, Mert vagyon reményünk a feltámadásrul. Feltámadásnak dicső reménysége, Bó' kívánság rejlik szívünk belsejébe. Szívemből kívánom! 3. Megnyílt a hármas ég a sok csillagokkal, El is jött a Krisztus a tanítványokkal. Egeknek királya, nyelvünknek szólása, Feltámadt a Jézus húsvét hajnalára. Feltámadt, felment az Atya jobbjára, Hogy helyet készítsen lelkünknek javára. Ámen. 4. Rátok keresztyének ma vidám nap derűit, Mert feltámadt Krisztus, ki sírba szenderült. Ez a papok dolga, én nem magyarázom, öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom. Sutra bújt az apraja, kik a víztől félnek, Én is félek, hogy holnap megázok, Esztendőre babként kicsírázok. Helyesen mondotta régen azt valaki, Hogy a sírásokat nagy öröm követi. Hol volt nagyobb sírás a földnek határán, Mikor Krisztus Urunk szenvedett keresztfán. Szent oldalából vércseppek csordulnak, Midőn a lelkét kibocsátja Mindnyájunknak váltságára. Szívemből kívánom! 5. Ma van húsvét napja, megnyílt a sír szája, Minden jó keresztény házanép javára. Én is íme, boldog örömet hirdetek, Mert feltámadt Krisztus, ezen örvendjetek! Frissítő, balzsamos víz van a kezembe, Ezt hoztam a húsvét emlékezetére. Kérem hát a háznak szeretett fő(fi) tagját, Adja ki kezembe kedves leányzóját, Hagy locsoljam haját egy kis rózsavízzel, Viruljon orcája naponta szépséggel! 6. Gyönyörű a tavasz, mosolyog az élet, Áldásokat mutat az aranyos kikelet, Mert feltámadt Jézus, mondják az írások, Vízöntő húsvétnak buzognak források. Én is idejöttem ifijú létemre, Hogy harmatot öntsek e szép növendékre. Mert ha meg nem öntöm e szép növendéket, Nem virágzik nékem esztendőre szépet. 7. Gyászba borult az egész természet, Midőn a Megváltó (a) keresztfán szenvedett. Hű tanítványai zokogva siratták, Mint hű ember a jó édesanyját. Én is elindultam Krisztusnak útjára, Hogy rátaláljak egy szép virágszálra. Rá is találtam egy szép virágszálra, Engedelmet kérek a meglocsolására. 8. Sűrű bokor között kinyílt a liliom. így szólt az Úrjézus: én szerelmes húgom! Liliomvirágnak hervad egyik ága, Engedelmet kérek a meglocsolására. Csak azért locsolom, hogy el ne hervadjon, Szülei kertjében (kezében) szépen megmaradjon. Szívemből kívánom! 9. Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szoktak járni ifijak tábora. Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból, Add ki hímesedet arany kosaradból! Ha hí meséd készen, egy csupor víz lészen. Kérem szépen az apját, de még szebben az anyját, Adja ide a lányát, hagy öntsük meg a haját! Ne féljen, nem lesz semmi baja, Csak egy kicsit megfrissül a haja. Szívembűi kívánom! 10/a Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szoktak járni ifijúk tábora, Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból, Add ki hímesedet arany kasznicskádból! Csak frissen, csak frissen, ne késsél sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is! (- Hogy pajtásaimmal mehessek tovább is) Szívemből kívánom! 10/b Ma van húsvét napja, második hajnala, Kibe szoktunk járni, ifijúk tábora. Serkenj fel, serkenj fel cifra nyoszolyádból, Add ki hímesedet arany kosaradból! Ha hí meséd lészen, Rózsavizem készen, A hajadra teszem!