A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: A cserépfalui díszes fafaragó korszak vége
a nyélbe. A negyvenes években szűntek meg a ráütéses, csillagozásos minták." Ma már csak többnyire a kétnyelű késsel cifrítják a nyelet. A két leggyakoribb, ma is használt motívum a bevágás, és az iksz (X). A háború előtt előfordult, hogy a kaszanyeleket festették is. Az ilyen kaszanyél búcsúfiának is számított. A 30-as években, amikor a fakanál a népi emlékezet szerint 8 fillérbe került, a búcsúkban szokásos volt a festett cifrakanál. Ma már csak lapos (sima) fakanál készül Cserépfaluban, olyan, mint bárhol másutt az országban. Állítólag Mezőkövesden Köles Zoltán festi a cserépfalui fakanalakat. A színek közül régen a kéket és a zöldet kedvelték leginkább. A fafaragók többsége minden eszközhöz értő „polihisztor" volt, de akadtak egyes termékekre specializálódott mesteremberek is. A fakádak nagymestere Hüvelyes Sándor, a guzsolyoké Madarász István volt. B. Kósik Lajos emlékezete szerint életében a következő eszközöket készítette: váló (vályú), palló, villa, tórus (tarlógereblye), körömrúgó, egérfogó, járom, tiló, tekenő, szénvonó, sütőlapát, nyirokseprü. Az ilyenfajta sokoldalúság jellemezte a legtöbb cserépfalui mesterembert, s ez a jellemző napjainkra is. Tóth Lajos a következő eszközökben vallotta magát mesternek: kis- és nagy gereblye, motolla, orsó, ásó-, kapa-, kasza- és villanyél, járom, sütőlapát, szénvonó, dagasztóláb, guzsaly, eszváta, létra, fakanál, fejőszék, kisszék, kovászoló lapocka, nyirfaseprü, görbebot, tiló és csigacsináló. A mesterek nem említették számos, ma már nem készített tárgy nevét: mángorló, sulyok, díszes szobai széktábla, tányéros stb. A továbbiakban bemutatom azokat a főbb eszközöket és eszközcsoportokat, amelyeket a felszabadulás óta, napjainkban is készítenek még Cserépfaluban. Legnagyobb mennyiségben kétségtelenül a különféle szerszámnyeleket gyártják. A kapanyeleknek a díszítése és a cifrázása régen sem volt elterjedve, ma is szinte ismeretlen. Cserépfaluban régen az igényeknek megfelelően kétféle kapanyelet készítettek: a rövidebb, kb. egy méteres kapanyél a hegyvidéken, szőlőtermelő körzetekben járta, míg a hosszabb, kb. egy méter negyven centiméteres kapanyeleket a síkvidékre, az Alföldre vitték. A kaszanyelekre a mai napig nagy a kereslet. Két típusát készítették. Az egykocsú kaszanyél a hegyvidéken szokásos. Az alföldiek egyszerűen bikadöfölőnek nevezik. Az Alföldön nem is vették meg ezt, ott a kétkocsú kaszanyél járta. Kósik Lajos adatközlőm szerint: „Ez a Kiskunságban kapatos". Az Alföldön Kunmadarason és Kisújszálláson vegyesen elkel az egy- és kétkocsú kaszanyél. Délebbre már csak a kétkocsút veszik meg. A kétkocsú kaszanyél harmadával kerül többe, mint az egykocsú. A kaszanyélből naponta nyolc—tíz darabot lehet megcsinálni: kötegben szállították a vásárokra. Egy kötegbe általában tíz kaszanyelet kötöttek. Manapság a megrendelő kívánsága szerint készítenek egyvagy kétkocsú kaszanyelet. A kaszakocsot a legtöbb mesterember a fentebb leírt eljárással gőzöli, hogy jobban kelljen. Cserépfalu hajdan favilláiról és fakanalairól volt a legnevezetesebb. Favillát az utóbbi esztendőkben nem készítettek a faluban megrendelésre. A faragóemberek kizárólag saját használatra, vagy ajándékba faragják. A háromágú favillát takarmány rakására használták, a négyágút leginkább törekhordásra. A fakanálkészítésnek külön története van Cserépfaluban. A fakanalaknak két fő típusa ismert: 1. a mélyített, öblös fakanál (evésre); 2. a lapos, egyenes rántókanál. A régibb, archaikusabb forma a mélyített, öblös fakanál. Nevezik evőkanálnak, tejfelszedő kanálnak is. A felszabadulás előtt nem volt lakodalom, ahol ne ilyen fakanalakkal ettek volna. B. Kósik András még ma is őrzi azt a fakanalat, amelyet 1934-ben az esküvőjén használt. Már kicsorbult, de látni, hogy faragott, gazdagon díszített tárgy lehetett. A következő kanálfajtákról tettek említést adatközlőim: a) játszókanál (ez a legkisebb, kb. 20 cm hosszú, sót raknak vele); b) rántáskavaró-kanál (30 cm-től); c) evőkanál (30-40 cm