A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bődi Erzsébet: Adatok Szirénfalva és Csicser népi táplálkozásához

abban helyt kapnak a régebbi ételek is. A középgenerációhoz tartozók eljárnak dolgozni, általuk az idegen táji hatások érvényesülnek. Az országhatár nem választja el az ungvidéki kultúrát a határon túlitól, sőt a kapcsolat igen intenzív a magyarországi területekkel. A falvakban főleg magyar nyelvű szakácskönyveket használnak, a lakosok gyorsan reagálnak magyarországi élelmiszer-újdonságokra. A táplálkozási kultúra egyik sajátos problémaköre a hovatartozás tudatának kérdéséhez vezet. Az etnikai tudatnak — mely ebben az esetben nemzetiségi tudat is — egyik eleme a táplálkozási szokások ismeretén alapszik. Ez bizonyos tekintetben szubjektív jellegű. A két faluban hangsúlyozzák hogy magyarosan főznek. Ez annyit jelent, hogy hétvégeken, ünnepnapokon szinte kötelezően megfőzik a töltött káposztát vagy helyette a káposztás paszulyt, a búzaliszttel feltört törvebabot, melyet gyakran ugyancsak káposztával fogyasztanak. Nem magyaros ételnek tekintik a knédlit, a pacal/evesf, ill. a nyers uborka fogyasztását. A vidék lakosainak táplálkozási kultúrája példázza azt, hogy egy etnikai csoport vizsgálatánál azt is fontos felmérni, hogy az adott közösség mennyire van tudatában annak, hogy mi tartozik hozzá, a kultúrájához és mi idegen attól. BŐDI ERZSÉBET JEGYZETEK 1. Venesz József-Túrós Emil: A szakácsmesterség kézikönyve. Budapest, 1976. 2. Az alábbiakban csak néhány ételféleségről esik szó. Reméljük, hogy a vidék teljes táplálkozási kultúrájának bemutatására is lesz alkalom. 3. A táplálkozás kutatói nyomatékosan hangsúlyozzák a paraszti konyha növényi eredetű ételeinek elsőbbségét az állati nyersanyagból készültekkel szemben: Bátky Zsigmond: Táplálkozás. In.: A magyarság néprajza. I. Budapest, 1933. 37-123.; Kisbán Eszter: Nyersanyag és technika. Néprajzi Értesítő XLII. 1960. 5-29. A külföldiek közül a legtöbbet forgatott mű: Maurizió Adam: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart. Berlin, 1927. 4. A dara főtt, emberi táplálékot jelent a Zempléni-hegyvidék falvaiban is: Bődi Erzsébet: Növényi alapanyagú táplálékok. In.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. (Szerk.: Szabadfalvi József) Miskolc, 1981. 148. 7. Vö.:Balassa Iván: A magyar kukorica. Budapest, 1960 . 413. 6. Vö.: Hoppal Mihály: Elosztás és egyenlőség. A kommunikáció rejtett csatornái a közösségben. MTA. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei. XXXII. 1981.1-2. 139-155. 7. Hasonlóakat tapasztaltunk a zempléni és a gömöri falvak táplálkozásában is. 8. Vö.: Magyar Néprajzi Lexikon IV. k. címszavát. Budapest, 1981. 9. Az idézet megfelel az általános képnek. 10. Vö.: Kisbán i. m. 21.; A macsánka szó szlovák átvétel, màèonka, máíat ,áztat, mártogat'jelentésű a szlovák nyelvi szótárak szerint. 11. V6.-.Balassa i. m. 407. 12. Stoliína, Rastislava: Obilninové jedlá. Slovensku národopis R. 28. 1980. 312.; Markuí, Michal: Ludova strava na Horehronie. in.: Horehronie {rtá.Ján Podolák) Bratislava, 1969. 13. Kisbán i. m. 13. 14. Balassa i. m,;Bődi i. m. 148. 15. Magyar vonatkozású összefoglalás: Kisbán Eszter: A lepénykenyér a magyar népi táplálkozásban. Népi Kultúra - Népi Társadalom I. 1968. 51-93. ld. Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában. In.: Néprajzi tanulmányok. (Szerk.: Módy György, Balassa Iván-Ujváry Zoltán) Debrecen 1982. 321-334. 17. Kisbán i. m. 1968.82-83. 18. Itt MarkuS Michal kutatásaira támaszkodunk: Sucasny stav bádania o ludovej strave na Slovensku. Slovensku národopis 17. 1969. 493-546. 19. Ètika, Jaroslav: Lidová strava na Valassku. Ostrava, 1980. 49., 60., 146. Ill