A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bődi Erzsébet: Adatok Szirénfalva és Csicser népi táplálkozásához

tengeripogácsának. A kukoricalisztet előbb leforrázták és 10—15 percig állni hagyták, miközben néha megkavarták. A forrázást vízzel, vagy tejjel végzik. A tésztájába zsírt, sót, pezsgőt (szódabikarbóna) és savanyúkáposzta-levet tesznek. Jól kizsírozott tepsiben egyben sütik meg. Kezdetlegesebb változatát a sütőlapáton formázták meg korong alakúra, és a kemence alján sütötték meg. Sülés után mindig csak törték, sohasem vágták. Ez a kukoricapogácsa formailag (15—20 cm átmérőjű, korong alakú) és a készítés módját tekintve összekötő kultúrelemet jelent az ünnepi sült tészták és a hétköznap fogyasztott lepénykenyérhez tartozó tészták között.

31 A tengeripogácsa megőrizte nevét akkor is, mikor már tésztáját lekvárral ízesítették és a béleshez azonos formában sütötték ki. A sült tészták között külön kategóriát alkotnak a zsírban, bélzsírban — fintorzsírban, olajban és vajban sült tészták. Régi sült tésztának a csőregét tartják, mely az alföldi területen általánosan fogyasztott sült tésztával azonos.

32 Ennek az éielcsoportnak a legjellegzetesebbjei a fánkok. Vidékünkön ezeket kreplinek nevezik. 3 Két változatát: a pántlikás kreplit és a gömbölyű kreplit formázzák. A töltött képviselőfánk már újdonságnak számít, melyet nemrégen ismertek meg, Magyarországról vitték magukkal a receptjét. A krepli a hagyományos étrendben alkalmilag szerepelt: sütötték szövés idejére, ha más alkalomra ünnepi ebédet adtak, tyúkhúsleves és főtthús után kreplit kínáltak. A krepli ezen a tájon nem számít farsangi ételnek. A palacsintákat habart levesek után ették gyakran. A palacsintasütőt nyársra húzott szalonnával szírozták. Változatai a káposztás palacsinta, a tölcséres palacsinta és a közismert, túróval, lekvárral stb. megtöltött palacsinta. A figurális sült tészták közül a karácsony estéjére sütött tubukát ismerik. A tubuka, mint neve is mutatja, madárformájú tészta, melynek a szemét babszemmel jelölik. A gyerekeknek sütik. Régebben a kán tálóknak is adtak tubukát}

14 A főtt tésztafélék jelentős helyet töltenek be a két falu hétköznapi étrendjében. A nehéz munkát végzők mindennapi eledelei voltak. A főtt tésztaféléket három nagy csoportra oszthatjuk a fogyasztásuk szerint: 1. felhasználásukkal valamilyen ételt sűrítenek — levestészták; 2. mint önálló ételt fogyasztják — főtt tészták; (ezen a vidéken előre elkészített, szárított tészta nem jellemző), 3. hús mellé feladott tészták — tésztaköretek. A tésztalevesbetétek közül ismert a csipetke, a gombóda és a már említett vékonyloksa, továbbá a nyújtott tésztalevélből vágott lecske és metélt, a szaggatott haluska és a boltban vásárolt makaróni Napjainkban kezdik főzni a csigatésztát, melyet Magyarországon üzletekben vásárolják szívesen. A főtt tészták változatai valamilyen nyersanyag (túró, erős juhtúró, pirított vaj, sült szalonnatepertő stb.) hozzáadásával egytál ételként szerepelnek. Bőségesen zsírozva a nép legkiadósabb és leglaktatósabb ételeknek tartja, s ezeket készíti a nehéz munkák (aratás, kaszálás) idején. A főtt tészták közül a leggyakoribb a haluska. A két faluban maga az elnevezés többféle ételt jelöl.

35 így hívják a metéltre vágott, a csipetkénél nagyobb, kézzel tépett gömbölyded formájú és a kanállal szaggatott tésztát. A készítés módját — gyúrt, nyújtott, sodort, kevert - a felhasznált nyersanyag összetétele határozza meg. Gabonalisztből gyúrják, a nyersburgonya és liszt összetételű keverik. A búza- és rozsliszt, valamint nyersburgonya felhasználása mellett gyakran csak tengerilisztből gyúrt haluskát fogyasztanak. A tengerilisztből készült haluska nem jellemző a vizsgált vidékkel szomszédos déli területekre, pedig ott is bőven megterem a kukorica. A haluska alapanyagának kérdése történetileg összefügg a vizsgált terület gabona és a burgonya terméshozamával. Jó gabonatermő esztendőkben csak lisztből készítették a haluskát, szegényebb esztendőkben előbb főtt, majd nyers burgonyát kevertek a liszthez. A gyakran váltakozó terméshozam (az őszi vetést a Latorca elárasztotta, s kifagyott, vagy a folyó szabályozása előtt gyakran pusztított árvíz) következtében szívesen vettek