A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: A legrégibb vásárhirdetésről, a forrói vásárokról

hogy milyen, mekkora volt a forrói vásárok tartama. A vásárhirdetésből egyértelműen kitűnik, hogy „a" sokadalomnak, „a" vásárnak a vásárhirdetés az úgynevezett kirakodó, vagy iparcikk vásárt tekintette, hiszen a végén, mintegy jegyzetként megemlíti, hogy „ezek előtt két nap barom Vásár vagyon". Azaz a forrói vásár háromnapos vásár, a határnapok előtti két napon állat- (és valószínűleg termény, bor) vásárok voltak, a harmadik, az utolsó vásárnap pedig a kirakodó-iparcikk vásár volt. A vásárszabadalom sem, a vásárhirdetés sem szólt a hetivásárokról, amelyek azonban a későbbiek során elég nagy jelentőségre tettek szert. Különben a forrói vásárok, így, ezzel a renddel folytak évszázadokon keresztül és idővel elég nagy hírre tettek szert. Igy emlékezett meg róluk, bár igen szűkszavúan az 1892. évi hivatalos vásár-hetivásár kimutatás is: „Forró (AbaújTornam), jan. 10., ápr. 25., aug. 15., okt. 4. Hétfőn hetivásár."

2 Ahogy látjuk, az 1892. évi vásárlajstrom már a hetivásárt is említi. Nyilvánvaló, hogy a hetivásártartás jogához időközben jutott a község, mégpedig akkor, amikor a XVIII. és XIX. század fordulóján mezővárosi besorolást nyert. A vásárhirdetés Forrót egyértelműen falunak, possessiónak mondja. A vasárnapokat nézve gondolhatnánk a forrói vásárok egyikének-másikának esetében búcsúvásár eredetre is. Különösen alkalmasnak látszik erre az augusztus 15-i „nagyboldogasszonyi vásár". Azonban erre a feltételezésre semmiféle támpontunk sincsen, sőt a határnapok megkötése egyenesen ellene mond ennek a feltételezésnek. Viszont a forrói vásárok végső eredete, származása — amikre az alábbiakban igyekszem kitérni — mégis feltételeztetheti a búcsúvásár lehetőségét. Forró ma semmi különlegesről sem beszélő, falusi település, az egykori mezővárosi mivoltra, a benne esett nagy forgalmú hetivásárokra, a három-három napig tartó négy országos vásárra mi sem emlékeztet. Valóban felmerülhet a kérdés, hogy miért, milyen körülmények között érhette Forrót ez a vásárkiváltság, a mezővárosi rang. Vásárhirdetésünkkel kapcsolatosan minderre ki kell térnünk. Forró a Hernád völgyében, a Miskolc—Kassa közti út közepén települt. Fényes Elek 1851-ben ezt írta róla: „Tót mezőváros, Abaúj vmegyében, a Pest-kassai országútban, Kassához 12 órára, 1600 kath. lakossal, parochiális templommal. Van vendégfogadója, postája, termékeny szántóföldje, nagy és igen jó bort termő szőlőhegye. Bírja Kassa városa."

3 Ahogy olvashatjuk Forró Kassához 12 óra járásra volt, azaz a Kassára tartóknak egynapi járóföldre esvén, pihenőhely. Erre vall az itt is említett vendégfogadóba is. A millennium évében kiadott megye monográfia idevonatkozóan még beszédesebb. „Míg a vasút ki nem épült, addig Forró a Miskolc és Kassa közti átmeneti forgalom élénk keresztezési pontja volt. Emeletes nagy fogadója arról nevezetes, hogy 1815-ben Miklós cár egy éjszakát töltött benne." Érdekes véletlen, hogy erről a nagy vendégfogadóról pár évvel korábbról — igen elismerően egy orosz főtiszt emlékezett meg feljegyzéseiben. Vladimir Bronyevszkij 1810-ben Forróról nem kis elfogódottsággal azt írta, hogy ,,az első falu, mely kellemes képet nyújt" s amelyben olyan jó és „tiszta vendéglő (található), amihez foghatót eddig nem láttunk", jóllehet keresztül utazott az egész országon.

5 A nagyméretű, jó karban tartott, nagy forgalmat lebonyolító vendégfogadó az egyik jele és lehetősége is a helynek az árucsere szempontjából kiemelkedő szerepének. Az első ok tehát, amiért itt alakult ki neves vásár, közlekedési vagyis földrajzi. Ha megismerkedünk Forró korábbi történetével, akkor más okokat is találunk. Forró eredetileg várbirtok, 1262-ben említik először. Ekkor ajándékozták Aladárnak, a királyné tárnokmesterének. Ebben az időben, mint jeles vámhely is ismeretes. Virágzó község, s amikor IV. Béla, a tatárjárás után újjászervezi Abaúj megyét, az elpusztított Abaújvár helyett, Forró több alkalommal a megyegyűlés színhelye, a megye székhelye. XIV-XV1. századi mozgalmas birtoklástörténetének sajátos szempontunkból fontos részlete, hogy a király 1319-ben, az itteni régi vámot Drugeth Fülöp ispánnal