A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Szőlőkultúra és bordézsma a tapolcai apátság 16-18. századi görömbölyi, tapolcai és mindszenti birtokain

vasa" bort szedett össze. A must begyűjtéséről és a kilenced kiemeléséről tudjuk, hogy a 16. században szüret idején az apátság embere - akit vendégbírónak neveztek - körüljárta a szőlőhegyet és ellenőrizte a szőlő taposását, másrészt azt, hogy jól szűrik-e le a mustot, nem szállítják-e be a faluba. Balassa Zsigmond idejében a faluba szállított mustot a monátorok (hegybírók) ellenőrizték, s itt vették ki a kilencedet is. Ezek az extraneusok (nem helybeliek) minden hordója után l-l dénárt kaptak, s ezért hordóikat pecséttel látták el. Ugyanis azoknak a borát, akik pecséttel nem rendelkeztek, más falvakban a dézsmálok elfogták. A 17. századi összeírások arról tanúskodnak, hogy az apátságnak az itteni szőlőhegyeken 4 majorsági szőlője van, s ezeknek minden munkája a görömbölyi lakosok feladata. A görömbölyiek szőlőkultúrájára utal, hogy ekkor a településen 32 család él, s közülük 31 fő egy vagy több szőlőbirtoknak a tulajdonosa.

1 2 A birtokosok összetételét mutatja az 1689-ben készült dézsmajegyzék, amely összesen 90 személy adatait sorolja fel (megemlíti a görömbölyi bíró nevét is, aki természetesen dézsmamentes). A 90 személy közül 20 görömbölyi, 52 miskolci polgárnak van itt szőlője, 7 személy szirmai, 5 pedig ónodi illetőségű. 1—1 mindszenti, zsolcai és debreceni lakost vesznek számba, 3 személy illetősége viszont ismeretlen.

13 A jelzett évben a 90 szőlőnek 606 miskolci köböl volt a termése, amelyből kilenced címén az apátságot illette 67 köböl és 7 itze.

14 A 18. század elején Görömböly is újratelepül. Megszületik az új urbárium, amelynek 9—10. pontjai foglalkoznak a szőlőműveléssel és a dézsmával.

15 A 9. pont szerint „Az szőlőhegyeken penigh az Ur számára 40 vagy 45 bor termő válogatott jó szőlőkéit rendellyenek, kiket megmüvellyenek három kapáját és minden müvet meg adván, az be szűrjék az Ur Pinczéjében, lőrét mentől töbet készítvén." A 10. pont kimondja, hogy „Szüretkor Jászóra vagy Miskére száz hordó Bort vigyenek fel, az többit czak Aszalóigh tartozzanak fel takarni."

16 Ez azért is volt komoly tehertétel, mert a szőlők egy része elpusztult, a lakosság jobbára elmenekült, az újratelepülőkkel elkezdődött a szőlőhegyek újratelepítése is, s ezeknek „szabad levelek vagyon", tehát meghatározott ideig dézsmamentesek. A szabad, ill. déserta, azaz elhagyott szőlők egy részét az apátság lefoglalta. Az apát távollétében a tiszttartó Fischer János is elsősorban saját hasznát tartva szem előtt, olyan terhekkel sújtotta a jobbágyokat, amelyek korábban ismeretlenek voltak számukra. Ezért a görömbölyiek panasszal fordultak 1710 körül Kollonics Zsigmondhoz, aki ekkor tapolcai apát is volt, hogy ezektől az általuk korábban nem ismert terhektől (a tiszttartó szőlőnként magának két, a kerülőnek egy icce bort követelt, a kerülőnek szüret előtt egy „csengettyű szőlőt" kellett adni, s minden taposó kád után egy polturát, a dézsmálás lassúsága miatt a hordókban megforrott és megkeseredett a must, a szabadság, azaz dézsma alól mentesítő leveleket minden évben be kellett mutatni, de így is 12 „pénzeket" kellett fizetni a szőlősgazdáknak, amikor a jobbágyok az apát szőlőjében dolgoznak, saját kenyerükön teszik azt, a korábbiakkal ellentétben stb.) mentesítse őket és szüntesse meg a tiszttartó túlkapásait. Ennek orvoslása minden bizonnyal megtörténhetett, hiszen a görömbölyi szőlőbirtokosok száma évről évre szaporodott, s hasonló panaszos levelekkel hosszú éveken keresztül nem találkozunk. 1745-ben már 184 szőlőbirtokos volt a görömbölyi dombokon, közülük 123 adott dézsmát, 61 szőlő különböző indokokkal dézsmamentes volt. A termés mennyiségére is egyértelműen utal, hogy az apátság pincéibe kilencedként 47 köböl és 15 3/4 icce bor került.

17 Ugyanebben az évben jegyzik fel azt a „régi szokás"-t, miszerint a szüretkor a tiszttartó a „Szőlő Szedőkre és a Póton (puttony) Hordozókra három kéve búzát megsüttetvén, kinek-kinek darabszámra fel osztván kiadta."

18 A 18. század végéig sem a birtokosok száma, sem a dézsma mennyisége nem mutat számottevő változást. Nem találunk lényeges átszerveződést a tulajdonosokat, illetve azok hovatartozását illetően sem. 80