A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: Nyíry Dániel régészeti munkássága

ma is fennálló templom hazai műtörténelmünknek kimagasló helyén áll, mint Árpádkori műemlék, aranyai, ritka szép elrendezése és értékes részleteinél fogva nemcsak megyei, — hanem országos jelentőséggel bír." Az alispán az ásatások felügyeletével, Möller István helyszínre kísérésével megbízta Borsod vármegye főlevéltárnokát, dr. Magasházy Bélát, aki július 11-én tett jelentést minderről. Ebben többek között a következőket írta: „. . . a tanár úr (Möller) fontosnak tartja, hogy az ásatások mindaddig folytattassanak, amíg a kolostor alapja a lehetőségig összefüggő egészében feltárható. Ezen ok miatt tisztelettel kérem, hogy az ásatásokra már eddig folyósított 160 P. felül még praeliminált 80 P. kiutalni méltóztassék." Jelenti továbbá, hogy Andorffy Rezső továbbra is készíti a rajzokat a feltárt épületrészekről — díjtalanul. Kéri, hogy szükség esetén igénybe vehessék a vármegyei autót. Az alispán a jelentést tudomásul vette, s ugyanazon a napon július 11-én — utasítást adott további 80 pengő kiutalására a közművelődési alapból Boldva község elöljárósága részére. Két nappal később utalványozták a fényképész díját is. 1927. július 30-án az alispán levelet intézett Möller Istvánhoz, megköszönve jelentését, s egyúttal levélben fordult a Műemlékek Országos Bizottságához, kérve, hogy a nagy fontosságú műemlék ásatásának befejezéséhez szükséges pénzösszeget (kétezer pengő) biztosítsa, mert ezt a vármegyei költségvetés nem teszi lehetővé. A Műemlékek Országos Bizottsága nevében augusztus 5-én kelt levelében dr. Szőnyi Ottó előadó a következőket válaszolta az alispáni hivatalnak: „. . . a bizottság évi javadalmazása ... oly csekély, hogy elodázhatatlan műemlékvédelmi kötelezettségeinek is csak nehezen tud eleget tenni és azt még ideiglenesen sem nélkülözheti, azért a Bizottság bár sajnálattal kénytelen a Tekintetes Alispáni Hivatal becses tudomására hozni, hogy ez összegnek saját évi javadalmazása terhére való utalványozása iránt nincs módjában javaslatot tenni a Nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi Minister Úrnak." Nyiry Dániel az alispánnal 1927. szeptember 14-én kelt tízoldalas jelentésében foglalta össze az ásatás eredményeit. A templom északi falához kapcsolódó kolostorépület jelentős falmaradványait sikerült feltárni. Nyiry megállapítása szerint a kolostor a XII. században épült, a tatárjárás után már rom, falaira rátemetkeztek. A templomtól délre egyébként jelentős kiterjedésű temetkezőhely nyomait is sikerült fellelni. A továbbiakban a kolostor és a Pray-kódex kapcsolatait fejtegette. A kódex szövegét sikerült több ponton egyeztetni az ásatási és építészettörténeti megfigyelésekkel. A Szathmáry-Király-család levéltárában fennmaradt 1773-ban kelt egyik levélből még arra is fényt derített, hogy akkor egy keresztelőkápolna is állott a templom közelében - ez lehetett az a Szt. Margitkápolna, amelyhez a húsvéti körmenet vonult. Nyiry azt is sejtette, hol állhatott ez. Pénz hiányában azonban ennek kutatására már nem nyílt lehetősége, de felhívta az alispán figyelmét, hojjy a templomtól délre kell keresni a keresztelő kápolnát. Valóban, 1978-ban Valter Ilona régész a sejtett helyen meg is találta. Jelentését a következőkkel zárta Nyiry Dániel: „Amennyiban az eddig végzett ásatások egy teljesen elfeledett és köztudatból kiveszett XII. századbeli monostor emlékeit hozták napvilágra, s ezzel kapcsolatban fontos culturtörténeti problémák megoldása is lehetőnek látszik, kérem Méltóságodat, hogy jelentésem tudomásul vétele mellett, az ásatások mielőbbi folytatását lehetővé tenni kegyeskedjék." A 28 munkanap alatt végzett munka eredményezte alaprajzot a Történeti és Régészeti Közleménynek idézett számában tette közzé Nyiry, megismételve, s némileg kibővítve leírta az alispánnak küldött jelentésben foglaltakat. Borsod vármegye láthatólag pártfogóan szemlélte az ügyet, s hogy a szükséges anyagiakat - Möller becslése szerint mintegy kétezer pengőt - előteremtse, az alispán 1927. szept. 30-án a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett levelet, részletesen indokolva