A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: Nyíry Dániel régészeti munkássága

nagyobb tó, nyugat és délnyugat felől pedig a Bódva fogott közre. A Szathmáry Király család boldvai levéltárából — amelyet a család megbízásából rendezett - azt is meg tudta állapítani, hogy 1786-ban feltöltődés révén szűnt meg a tó. Sikerült azt is kiderítenie, hogy Boldva község korábban — a középkorban mai helyétől délebbre, a jelenlegi Senye község helyén feküdt. Egy 1344-es oklevélből arra is fény derült, hogy a boldvai egyház földjét az akkori Boldva falutól Bis falu (possessio) választotta el. Nyirynek ezen adatok sorba rakása után feltűnt, hogy a lakott községektől távol fekszik, a szokásos falusi templomoktól lényegesen nagyobb méretű a templom, továbbá az, hogy az északi toronynál egy befalazott ajtót talált, s végül emlékezetébe idézte a Pray-kódex egy régebbi elnevezését: Sacramentarium Boldvense. Mindezek arra indították, hogy a templomnak valamiféle sajátos rendeltetése lehetett és érdemes lenne régészeti módszerekkel ennek a kérdésnek a végére járni. 1927. június 4-én kezdte meg az ásatást három emberrel, Boldva község elöljáróságának költségén.

1 Az ásatások másnapján a boldvai ref. egyház levélben fordult Borsod vármegye alispánjához, kérve „a templomban és a templom körül megkezdett ásatások továbbfolytatásához szükséges anyagi segítségben a rendelkezési alapból részeltetni méltóztassék." Indokuk a következő: „Az eddigi ásatások is már olyan eredményesek voltak régészeti szempontból, hogy - megfelelő anyagi segítség mellett - remény lehet a további ásatások folyamán olyan nyomokra bukkanni, amelyek kézzel foghatóan igazolni fogják az okmányok alapján kezdett ásatások végczélját, vagyis azt a feltevést, hogy a boldvai ref. templom a legrégibb román stüű templom, és legrégibb műemlék, és a szóban levő ún. első »halotti beszéd«-et is itt írták." A beadványra június 14-én kelt levelében válaszolt az alispán az egyháznak (tudomásulvétel végett a vármegyei törvényhatósági közgyűlést is értesítve): „Miután személyesen meggyőződtem arról, hogy az ásatásokat folytatni érdemes, mert kilátás van arra, hogy esetleg fontos történelmi emlékek fognak előkerülni, Boldva község elöljáróságának a megkezdett ásatások folytathatása céljából, a vármegyei közművelődési alapból 160 pengőt . . . utalványozok ki ... A további ásatások Nyiry Dániel Miskolc városi főlevéltárnok és Leszih Andor Borsod-miskolci múzeumőr felügyelete alatt és irányításukkal eszközlendők, illetve folytatandók. Az esetleg előkerülő régiségek pedig a Borsod-Miskolci Múzeumban helyezendők el . . ." Borsod vármegye június 21-i közgyűlése jóváhagyólag vette tudomásul az alispáni döntést, amiről az alispánt jegyzőkönyvi kivonattal értesítette. Ugyanezen a napon az alispán megbízta Nyiry Dánielt, hogy a m. kir. államépítészeti hivatal segítségével a feltárt dolgokról fényképfelvételeket és rajzokat készíttessen. Erről az intézkedéssel egyidejűleg küldött az alispán felkérést az államépítészeti hivatal részére is. Az alispán 1927. július 1-én levelet intézett Möller István műegyetemi tanárhoz, az Országos Műemléki Bizottság tagjához, tudósítva a kutatás témájáról, leírva, hogy a boldvai bencés kolostor nyomait keresik régészeti módszerekkel. Tekintettel a munka fontosságára, költségeire mint a téma legjobb szakértőjét, Möllert kéri fel, hogy a helyszínen tekintse meg az ásatást és mondjon véleményt róla. Közli a levélben, hogy az előző nap Andorffy Rezső mérnök rajzokat készített a kiásott maradványokról. Mivel a munka a községen átvezető út alatt folyik, ezért kérte az alispán, hogy mielőbb látogasson Boldvára Möller, hogy a földmunkák a forgalmat ne zavarják túlságosan hosszú ideig. Möller postafordultával, 4-én válaszolt és 7-én jelezte érkezését. Közölte, hogy látogatásának eredményéről jelentést is tesz. A jelentés a boldvai ásatás aktáit tartalmazó csomóból hiányzik ugyan, azonban Nyiry Dániel lényeges részeit szó szerint idézi az ásatás eredményeit közreadó tanulmányában (Történelmi és Régészeti Közlemények 7. sz.). Möller általánosságban a következőképpen fogalmazta meg a templom helyét a magyarországi művészet történetében - máig is helytállóan: „A kolostorhoz tartozott még