A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Veres László: Az üvegtörténeti kutatások helyzete Magyarországon

Amíg az 1940-es éveket, a második monográfiákat eredményező korszakot a reprodukálásjellemezte, addig az 1960-as évektől kezdődő harmadik üvegmonográfia-időszakot már ismét a tárgyak vizsgálatában és az írott forrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása. Ez a harmadik üvegmonográfiákat eredményező periódus szinte teljes mértékben a magyar üvegművészet egyik legjelesebb kutatója, Borsos Béla nevéhez fűződik. Borsos a századfordulótól gyűjtött, múzeumok és magánszemélyek birtokában levő tárgyak ismeretében, részben publikált és részben ismeretlen források felhasználásával készítette el munkáját, amely először 1965-ben, majd jelentősen átdolgozva és továbbfejlesztve 1974-ben látott napvilágot.

11 Borsos Béla korszakos jelentőségű monográfiája megírása előtt már korábban is közölt részletkutatási eredményeket a magyar üvegművesség egy-egy időszakáról. Ezek a dolgozatok a Művészettörténeti Értesítő hasábjain jelentek meg.

12 Borsos munkáját jelentős mértékben megkönnyítette az, hogy ekkor már kikerültek a nyomdából Takács Bélának a parádi és a zempléni üveghuták részletes történetét nyújtó feldolgozásai, Éri Istvánnak a bakonyi üveghuták történetéről írott dolgozata, valamint Katona Imrének a habán üveggel foglalkozó publikációja.

1 3 Borsos Béla kitűnő munkája először kísérelt meg az időhatároknak és stílusjegyeknek megfelelő korszakmeghatározást végezni. A feldolgozás üvegtörténettel és üvegművészettel egyaránt foglalkozik, arányaiban azonban az utóbbi nyert nagyobb teret. Talán ebből fakad munkája egyetlen hiányossága, mert a korai tárgyak hiányában és a rusztikus parasztüvegeket készítő huták történetének jócskán figyelmen kívül hagyásával nem lehetett az ipartörténet terén teljességre törekedni. Borsos is rámutat arra, hogy a különböző királyivár-ásatásokból és a műemléki feltárások során előkerült üvegleletek hiányában nem lehet pontosan meghatározni a magyar üveggyártás kezdeti időszakának fő jellemzőit és az európai üvegművesség történetében betöltött szerepét. Borsos feldolgozási módszere és természetesen a munkája címében megfogalmazott célkitűzése nem tette lehetővé, hogy a felsőbb rétegek igényét kielégítő úri üveg és a közönséges, mindennapi használatra szánt ún. parasztüveg egymás mellett élésével a magyar üveggyártás történetének két egymástól külön szálon futó, de számtalan jelből ítélve szorosan összefüggő, sőt egységet teremtő arculatát bemutassa. Úgy tűnik, hogy ezek a hiányosságok is közrejátszottak az újabb és újabb üvegtörténeti kutatásokban, amelyek számára módszerét és célkitűzését tekintve Takács Béla munkái szolgálnak követendő példaként. Az újabb kutatási eredmények, illetve kutatások között a nógrádi, a bükki és az erdélyi porumbáki üveghuta történetének feldolgozásai említhetők.

14 Folynak a munkálatok a dél-dunántúli és az egykori murányi üveghuták történetének megismerésére.

15 Befejeződött és rövidesen a Kriterion Kiadó gondozásában megjelenik Bunta Magda és Katona Imre közös munkája az erdélyi üvegművesség történetéről? 6 Intenzív kutatómunka folyik az előbbiek mellett az üvegiparunk kezdeteinek jobb megismerésére, a kutrolfok vizsgálatára, eredetmeghatározására, a várásatások és egyéb régészeti feltárások üvegleleteinek feldolgozására.

1 7 A majdnem egy évszázada folyó üvegtörténeti kutatások ellenére sajnos még napjainkban is érvényes Takács Béla egy korábbi megállapítása: ,,. . . alig van ipartörténetünknek olyan ága, ami jobban hiányolja a részletkutatás eredményeit, mint a magyar üveggyártás története."

1 8 Ha számba vesszük az üvegiparunkkal foglalkozó irodalmat, akkor meg kell állapítanunk, hogy alig félszáz üvegtörténeti és üvegművészeti monográfiát, szakcikket és egyéb közleményt tarthatunk számon. Ezek közül is több mint a fele másodkézből vett, sokszor téves adatokat felhasználó munka — ezek a művek nem tekinthetők forrásoknak -, nélkülözik a mai történetírás alapját, a levéltári kutatásokat. Az első tanulmányok és monográfiák mellett a századunk 60-as éveitől megjelent feldolgozások képezik üvegtörténetünk elsődleges, mondhatni igazi irodalmát, s ezek teszik lehetővé azt, hogy üvegiparunk története külföldön is ismertté váljon, hogy az újabb külföldi monog-