A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: A Matyó Múzeum jelene és jövője

a restaurátorok — közreműködésével. A múzeum belső állandó kiállítása közben változatlan maradt, egyre nő a látogatók száma, mindinkább megközelíti a 80 ezret. Szólnunk kell ugyanakkor a nyilvántartás helyzetéről is. Ilyen mértékű gyűjteményi gyarapodás mellett a pontos nyilvántartás, annak rendszeres ellenőrzése óhatatlan. Ezt szolgálja gyűjteményi anyagunk revíziója is, aminek során - be kellett vallani - meglehetősen komoly hiányra derült fény. A tárgyi anyag revíziója a gyűjtemény szétszórtsága, legalább két helyen való tárolása miatt azonban csak ez év végére fejeződik be. A múzeum dolgozóinak létszáma is növekedett. A létszám az 1980 decemberihez képest megduplázódott, s mivel többnyire fiatal munkatársakkal gyarapodtunk, az átlagéletkor lefelé mozdult. A Matyó Múzeum jelenleg öt teremőrrel — kettő közülük a múzeum épületében, kettő a tájházakban, egy pedig Tardon -, egy gyűjteménykezelővel, egy takarítónővel és a vezetővel működik. Sajnálatos azonban, hogy a létszám növekedésével együtt a cserélődés is eddig nem tapasztalt méretűvé lett. A gyűjteménykezelő tisztjét alig két év alatt már harmadik ember tölti be. Ugyanez vonatkozik a takarítói státusra is. A kép teljessé tételéhez meg kell jegyezzem, hogy a teremőrök sorai sem mentesek a személyi változástól. A dolgozói létszám növekedésének másik sajnálatos negatívuma, hogy egyoldalúan a teremőrök száma növekedett, akik helyhez kötött és speciális feladatuk miatt, más jellegű munkában igen korlátozottan segédkezhetnek. így az elvégzendő operatív dolgok zöme két mozgatható munkatársra hárul. A múzeum növekvő számú kiállításai, a belső növekedés és az intézmény közművelődési feladatai miatt, egyre inkább előtérbe kerül a más intézményekkel való együttműködés fokozása. A különböző társszervekkel való összeműködés nem új ötlet. A múzeum történetének korábbi időszakában is törekvés volt, mely akkor inkább előadások formájában nyilvánult meg. Napjaink Matyó Múzeuma is folytatja ezt a törekvést. Jelzi ezt az úttörőházzal közösen létrehozott honismereti — néprajzi szakkör - ami sajnos már meg is szűnt azóta -, de jelzi a 3. számú általános iskolával és különösen a Földes Ferenc Kollégiummal együtt szervezett rendezvények sora is. Gyümölcsözőnek mondható ugyanakkor a városi tanács művelődési osztályával, valamint a Matyó Háziipari Szövetkezettel való együttműködés, valamint a Matyó Múzeum és más múzeumok — köztük természetesen a miskolci Herman Ottó Múzeum, továbbá az egri Dobó István Vármúzeum, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum és a nyíregyházi Józsa András Múzeum kisebb-nagyobb feladatok megoldásában való közös munkálkodása. Meglehetősen laza azonban - és ez sajnálatos — kapcsolatunk a mezőkövesdi Gépgyűjteménnyel. E kapcsolat fejlesztésén még erőteljesen munkálkodnunk kell a jövőben. A Matyó Múzeum jövőjét — nézetem szerint — csak a jelenlegi tendenciák kiteljesedésével képzelhetjük el. Tehát a gyűjtőterület kiszélesedésével, amelybe immár nemcsak a matyónak tekintett falvak, hanem Bükkzsérc és Egerlövő ugyanúgy beletartozik, mint Mezőkeresztes vagy a heves megyei Szihalom község. Az anyag növekedésével, továbbá az adattárak gyarapodásával az ismeretterjesztő tevékenység is új szemléltetési lehetőségekhez jut majd. Ezt az ismeretterjesztő tevékenységet is fokozni kellene a jövőben, hogy közkeletű téveszmék megfelelő helyükre kerüljenek. Az imént vázolt tendenciák kiteljesedésével viszont egyre inkább elodázhatatlanná válik új múzeumépület, de legalábbis raktár kialakítása. A látogatók számának növekedése is nagyobb épület, nagyobb belső tér mellett szólna. Ezt gyakran maguk a látogatók is megfogalmazzák, amikor mindkét terem megtekintése után azt kérdezik csodálkozva: csak ennyi? A tájházprogram megvalósulásával, benne a mezőkövesdi műemléki városrész, a szentistváni, bogácsi, s más helyeken létesítendő tájházak sorával, a Matyó Múzeum újabb feladatokat fog ellátni, újabb területekre terjeszti ki hatását immár egy-egy helyi kiállítás