A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Erdei Sándor: A vendiuszjárás (fendiázás) emléke a zempléni Baskón és Mogyoróskán

A szokás - sajnálatos módon - csak töredékes voltában érhető utol, így a rokon szokáscselekvésekkel való összevetés csak nagy vonalakban, vázlatszerűen végezhető el. A szokásra csak homáyos magyarázatot kapunk a baskói és a mogyoróskai néptől, nem emlékeznek vele kapcsolatos mágikus cselekvésekre, nem ismerik a szokás nevének eredetét, s végül alig tudnak felidézni hozzá kapcsolódó népdalokat, csak azok tematikájáról tudnak beszélni. * A szokás két nagyobb mozzanatra bontható: 1. a lányok énekelve körüljárják a falut; 2. a legényekkel énekelnek, játszanak, táncolnak a „főtéren". A népek hagyományaiban ismeretes csoportosan végzett tavaszi szokások csaknem mindegyikét jellemzi az adománygyűjtés, annál figyelemre méltóbb, hogy ez hiányzik a vendiuszjárásból. Azoknak a szokásoknak a nagyobb csoportjába, ahova a vendiusz is sorolható, a pünkösdi királynéjárás, a villözés, a kiszehajtás, a zöldághordás, a habajgatás, a szlovák télkihordó ünnepek és a Vorotaj,

10 valamint az ukrán, belorusz szokások tartoznak. Az itt felsorolt szokásoknak szinte mindegyikében a lányoknak van nagyobb, döntő szerepük. Időben farsangfarka és pünkösd között szóródnak szét, mindamellett tartalmilag-lényegileg nem mutatnak nagy eltéréseket. A Vorotaj és a vendiusz időpontja húsvéthétfőre esik, ám nem kapcsolódnak szorosan a szűkebb értelemben vett húsvéti ünnepekhez, már csak azért sem, mert nem liturgikus fogantatásúak. Funkciójukat tekintve időpontjuk virágvasárnapra vagy pünkösdre egyaránt eshetne. Amellett, hogy a vendiusz rokonságot mutat a fentebb felsorolt szokásokkal, egyikétől-másikától jelentős mértékben különbözik is. A kiszehajtásban erősebb a tél- és böjttemető mozzanat, mint a tavasznak, a lakomázásnak a várása, hisz' míg a telet bábuval megjelenítik, addig a tavaszt, a sódaros időszakot nem, vagy csak ritkán. A zöldághordásban, a pünkösdi királynéjárásban stb. inkább ott van a jó idő, a termés, a napfény fölött érzett öröm kifejezése, ez természetesen azzal is magyarázható, hogy gyakorlásuk időpontja messzebb esik a téltől, mint az előbbi szokásoké. A vendiuszí időpontjánál, de tartalmánál fogva is inkább ebbe az utóbbi csoportba sorolhatjuk. Azonkívül az előbbi szokásokban valamilyen bábut is visznek magukkal a lányok vagy a legények. A baskói és a mogyoróskai nép nem emlékszik arra, hogy a vendiuszhoz (fendiázáshoz) kapcsolódott volna a telet, böjtöt megtestesítő szalma- vagy rongybábu elégetése, kihordása. Ez megint csak magyarázható az időponttal, ugyanis húsvét táján már időszerűtlen lenne a faluból a telet kihordani. Úgy tűnik, hogy a szokás legközelebbi rokonai a szlovák és az ukrán hagyományban találhatók. A fentebb már említett Vorotaj, amelyet Olejnik,Jan Vel'ky Lipnikben írt le, igen nagy mértékben hasonlít a két közép-zemléni falu szokásához.

11 A Vorotajhoz fűződő dal a szerelemmel kapcsolatos. (A lányok búcsúztatják a barátnőjüket, akit nőül visznek és arról énekel, hogy nem fog többé vorotajt énekelni.) A Vorotaj szintén húsvét első napi szokás. Nemegyszer mágikus cselekedetek, szerelmi jóslások is fűződnek hozzá. Véleményünk szerint a vendiusz)'árashoz is kapcsolódtak ilyen cselekvések, csak a népi emlékezet már nem tudja azokat felidézni. Mint rokon hagyományok idevonhatok a Szokolova V. K. könyvében leírt ukrán vesznyankák (tavaszénekeki is.

12 A szovjet kutatónőnek sikerült ezeket archaikusabb voltukban utolérnie. A tavaszvárás ünnepe később az ukránoknál is elvesztette mágikus jellegét, a tavaszénekek átalakultak a lányok, legények évődő, tréfálkozó dalváltásává, s már a XIX. század végére Ukrajna nagy részén a fiatalok dalos, táncos játékos összejövetele lett.

1 3