A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Tiszadorogmai adatok a vessző feldolgozásához

1. kép. Vesszőfajták (Balázs Géza felvételei) alkalmas vesszők átmérőjük és alakjuk szerint a következők lehetnek: stiszni - az 1 cm-nél nem vastagabb, nem hasítható; bot - 2-4 cm átmérőjű egyenes vessző;gally - a 2-4 cm átmérőjű, nem egyenes vessző. Fűtésre és gáterősítésre használják. A partok mentén, a vízjárásokban és az ártereken fakadó vesszőt egy szóval kelés vesszőnek is hívják. A vessző felső részét hegyinek nevezik. Középen van a dereka, az alja a tövi. Ami levágás után a földön marad, az a tors vagy kapacs. A vessző belsejében levő puha rész neve vőggyi. Ha a vőggyi túl vastag, akkor a vessző könnyen törik, fonásra alkalmatlan. A vesszőt a háncshaj vagy háncshéj borítja. A háncshajnak a lehántás után fontos másodlagos funkciói vannak. Régen, amikor közösen jártak vesszőszedésre az emberek, ezzel bélelték ki a kunyhót, és ez került a kunyhóra is fedélnek. Ezzel takarták be a meghántolt, elszállításra váró vesszőcsomókat. Este a szúnyogok elriasztása végett háncshajat szórtak a tűzre. A népszokásban is szerepet kapott a háncs haj. A május első vasárnapján állítandó májusfa tréfából — főleg a vénlányok kicsúfolására - lehetett szárazfa, amelyet háncshajjal „díszítettek".

10 A fehérvessző szedésének hagyományos időpontja július, augusztus. Az aratás befejeztével fogtak a munkához. Szeptember „utójján már hosszabbodik az éj, ráhűl a vesszőre a haj". A feketevesszőt egyénileg novembertől szedték. 1981-ben és 1982-ben megfigyeltem, hogy a vesszőszedés már június hónapban is folyik. A vesszőt Ároktőn inkább, de elvétve Tiszadorogmán is nádvágóval vagy szárvágóval szedték. Ez igen régi, házilag elkészíthető eszköz; Takács Lajos „kaszaszerű vágóeszköznek" nevezi.

11 Sarló- vagy kaszahegyből készült köpüs nyéllel. Vesszőt és nádat egyaránt lehetett vele vágni.