A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kálmán Béla: A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai

határai, megtudjuk, hogy az ö-zés (pl. lelök, öttem) a Dél-Dunántúlra és a Duna-Tisza közére jellemző, de vannak ö-ző szigetek Pozsony környékén, az egykori Abaúj vármegyében és a Székelyföld délnyugati részén az udvarhelyi székelyeknél, valamint a Bánságban. Az z'-zés (szíp, iget) általános a Dunántúl északnyugati részén, a Kisalföldön, a Jászságban, a Tiszántúl jelentős részén és a Mezőségben. A mássalhangzók közül /-ez (folik, ollan) a Dunántúl nyugati és nagyrészt a déli fele, valamint a nyugati Kisalföld, /y-ező (folyik, olyan} a középső palóc és a Jászság egy része, valamint néhány délerdélyi nyelvsziget, a nyelvterület többi része j-ző (fojik, ojan). Néhány szóföldrajzi különbség: a Dunántúl szëdërfa van, a déli részeken szödorfa, a középső és keleti részeken eperfa—eperfa az ö-ző területen epörfa. A kukorica neve a Tiszántúl tengêri^tengeri, Szatmár vidékén málé, Erdélyben és a Mátyusföldön (a Csallóköztől északra) törögbúza. Egyik háziszárnyasunk neve a Dunántúl nagy részén és a székelyeknél réce, a Kisalföldön és a Duna-Tisza közén kacsa, Erdély nagy részén és a keleti Tiszántúl ruca, a Sárközben tóka, Szlavóniában pata, a palócságban és a Tisza mentén Szegedig kacsa—kácsá, egy kis szatmári folton gacsi. A ,,hirudo" neve a nyelvterület közepén és északon pióca, Dél-Dunántúlon pióka—pijáka, északkeleten nadáj—náda, a nyugati őrvidéken vérszopó, Erdélyben vérszipó, egy délerdélyi nyelvszigeten ragadály. Az egér neve a nyelvterület nagy részén azonos, de északon és északkeleten eger, a nyugati palócban pocik, az Ipoly mentén gezö, a székelyeknél pedig féreg-férög. Miben segíthetnek tehát a megyei és járási helynévgyűjtések a nyelvjárási jelenségek és szavak elterjedésének megállapításában? Tudjuk, hogy a természetnek és a gazdaságnak szinte minden ága tükröződik helyneveinkben. Számos nyelvi jelenség határa éppen Borsod-Abaúj-Zemplén határán húzódik keresztül. A nagy nyelvatlasz, amely átlagosan minden tizedik faluban gyűjtött adatokat, a nyelvi jelenségek határvonalait, izoglosszáit csak hozzávetőlegesen tudja megállapítani, hiszen elég ritka szemű a hálózata. Egy-egy megye vagy járás területén a gyűjtők lehetőleg minden élő helynevet följegyeznek az ott ejtett alakban, így nagyon sok hangtani és szóföldrajzi határnak tükröződnie kell a gyűjtés után. így Borsod megye általában zárt e-ző, tehát hëgy, berëk, Ôszëg—főszeg várható, de Pusztafaluban hogy, berök, főszög, a zempléni részeken pedig hegy, berek, ászeg, tehát két izoglossza is keresztezi a megyét. Mivel a följegyzés egyszerű és csak félig fonetikus, nem tudom, vajon az á-t és a-t jelöli-e gyűjtő, mert a megye északnyugati része palócos, tehát ez a jelenséghatár is a megyén át húzódik. Az ún. /-zést a nagy nyelvatlasz nem jelzi a megye területén. Lehet, hogy nincs is, de az is lehet, hogy csak a hálózat volt ritka. A fonetikai utasítás nem terjed ki a kettős hangzók jelölésére, így ebben a hangtani kérdésben nem igazít el a helynévanyag. A megye területe túlnyomó többségben j-ző, mindössze a hevesi határon lehetséges ly-ezés is. Szóföldrajzi szempontból viszont nagyon sok domborzat-, víz-, növény- és állatnév igen jó eligazítást adhat, hiszen a dűlők, erdők, vizek neve tekintélyes számú növény- és állatnevet őrzött meg. 1880 körül Bezerédj Pál mezőgazdász meghonosította a selyemhernyó-tenyésztést. A selyemhernyó kedvenc tápláléka a szederfa ill. eperfa. Bezerédj buzdítására több, mint kétezer községben telepítettek epreskertet, illetőleg szedreskertet, aszerint, hogy a területen mi volt a neve. így e fa nevének szinte pontos határvonalát meg lehet húzni a helynevek alapján. A helytörténetnek és gazdaságtörténetnek rendkívül sok tanulsággal szolgálhatnak a helynevek. A helységnevek óriási többsége igen régi, még az Árpád-korban alakult és akkor is kapta nevét. Új faluk természetesen állandóan keletkeztek részben birtokmegosztás, részben új területek művelés alá vétele útján. Borsod-AbaújZemplén megye helytörténet szempontjából viszonylag szerencsés helyzetben van Zala, Somogy és Tolna megyével szemben, mert Györffy György hatalmas munkájának