A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Településtörténeti adatok Filkeházáról

Filkeházán a görög katolikusok túlsúlya napjainkig megmaradt, bár az arányok változtak, és a XX. században házasságok révén nőtt a római katolikus népesség száma. 1908-ban 119 görög katolikus, 20 római katolikus, 1 református és 3 zsidó,

29 1940-ben 135 görög katolikus, 36 római katolikus és 8 zsidó lakosa volt.

30 1980-ra jelentősen megváltoztak a felekezeti viszonyok: a 67 görög katolikus mellett már 29 a római katolikusok és 9 a reformátusok száma.

31 Az egyházi nyelv a XIX-XX. század fordulójáig az orosz egyházi szláv, helyi elnevezéssel az orosz volt. Az otthoni imádságokat is ezen a nyelven mondták, s van, aki még ma is így imádkozik.

32 Az emlékezet szerint a XIX. század második felében még az iskolában is tanították az „oroszt" a magyar mellett. Az egyházi anyakönyveket latinul és magyarul vezették, de 1851—58 között Tutkovics János lelkész idején cirillbetűs bejegyzéseket találunk. Az istentisztelet nyelve az 1910-es évektől magyar.

33 A lakosság etnikai összetételéről a különböző korokban végzett összeírások ellentmondó adatokat tartalmaznak:

34 1773 1836-40 1851 1858 1863 1878 1910 szl.-szlovák u.- ukrán szl. u. u. u. szl. m. m. m. szl. m. magyar A táblázatban gyakori ukrán megjelölés mellett előforduló slavonica illetve tót kifejezés nem biztos, hogy egyértelműen szlovák etnikumra utal. Lehetséges, hogy ezt általában a szlávokra értve közölték az adatfelvevők, nem tudva különbséget tenni az ukrán, szlovák és a lengyel között. Arra is gondolhatunk, hogy a betelepülés az 1770-es évek után is folytatódott, hiszen az 1769. évi 139 lakoshoz képest 1836-ban 321 ember élt Filkeházán.

35 Az egyházi anyakönyvek bejegyzéseinél azonban nem találunk távolabbi betelepülésre utaló nyomokat, a népesség számának növekedése inkább a természetes szaporulat következménye. Érdemes felsorolni a falu XVIII—XX. századi családneveit: Kajla, Hritz, Farkas, Sandrik, Gmitro, Bogdány, Bucszko, Koritár, Román, Szopkanya, Szabó, Mihók, Jagerka, Jáger, Zsidik, Lesko, Szujeta, Matty Orosz, Hajdúk, Varga, Michalko, Mitro, Orosz, Belanszky, Lukáts, Lovganya, Pásztor, Fazekas, Dancsicha, Maczko, Hamara, Ladomirszky, Vándor, Sándor, Vancza, Nyimetz, Ferentz, Danko, Hegedős, Matyi, Marintsak, Hudik, Ilyko, Fetzko, Jelenyák, Németh, Mlinartsik, Myko, Juhász, Boronkay, Vaskó, Bodnár, Lupes, Getzy, Kundráth, Parlag, Szuchody, Kosztelnik, Petro, Brincza, Tutkovics, Szemán, Andrasko, Ondrej, Hrunko, Krucsok, Babilya, Begala, Kurtos, Velyaczki, Megalla, Latka, Madák, Hezsely, Ikacs, Kálnási, Laczko, Kozák, Iván, Krajnyics, Prokop, Venglárcsik, Rohály, Szakács, Horoscsák, Petercsák, Simon, Tóth, Szedlák, Bobko, Czingula, Soltész, Koleszár, László, Vakaró, Jelmát, Orbán, Polyák, Kopper, Forgáts, Furmantsok, Kristóf, Horváth, Csizmár, Fedorcsák, Perun, Hornyák, Jeczko. A nevek felületes vizsgálat alapján is alakosság többségének szláv eredete mellett szólnak.

36 Részletes névtani elemzés tisztázhatná az ukrán, szlovák és lengyel nevek arányát. A helybeli népesség, de a környékbeli lakosság is a filkeháziakat oroszoknak tartja, nyelvüket viszont fórnak nevezik. A helyiek mindenképpen elkülönítik magukat Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta szlovák lakosságától, nyelvük is lényegesen eltér azokétól.

37 A falu dúlőnévanyagát áttekintve még ma is több szláv elnevezést ismernek: Pomirki, Kerestalló, Jarocska, Vidumanc, Szkalkaalja, Szonta, Zsedljárka, Pusztinya, Mocsárka. Az eddig ismert adatok alapján nem tudjuk eldönteni, hogy a betelepülők kárpátukránok, szlovákok voltak, vagy mind a két etnikumból származtak. Valószínűbbnek tűnik, hogy