A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: Az abodi református templom

volna rneg, akikor sem lenne feltárható." Mivel azonban ebben nem szakértő, további utasítást, illetve jóváhagyást kér arra, hogy „azt a részt, ahol ezek a töredékek vannak, ne verjék le, körülötte újítsák csak a vakolást, ezt pedig, amenynyiben így fedetlenül hagyni nem lehet, de nem is sok értelme lenne, majd meszeljék be, felülvakolás nélkül . . .". „Véleményem szerint azonban a festés egészen bátran bemeszelhető, mert vajmi kevés értékű töredékekről van szó. A templom maga is olyan egyszerű, hogy a festés sem lehet nagy jelentőségű". „ .. . kérik az abodiak" annak megengedését, hogy „az egészen egyszerű, minden dísz nélküli két keskeny ablakot (a hajéban, nem a szentélyben), lefelé 30 cm hosszúságban, s ha lehetne a bal oldalit, vagyis a bejárati ajtóhoz közelebbit. 21 cm szélességben kiszélesíthessék, kibővíthessék, mert a templom olyan sötét, hogy alig látnak benne". „Mindössze pár, egészen keskeny ablak, helyesebben nyílás van benne. Azzal is érvelnek, hogy az ajtó melletti ablak eredetileg is nagyobb lehetett, mert fent a boltozása féloldalas . Nagyon szeretnék, ha kint kiszélesedő — és így világosságot adó — keretei nyerhetne a két ablak, mint a szentélyen levő. Felveti még, hogy „a kis toronyka odébbhelyezése a 3—4 gerendaköz helyett a 2—3 közbe, nem is egy méterre, nem változtatna az általános képen." Az engedélyezést javasolja. Szőnyi július 4-én feljegyzi: „A sürgősség okából közöltetett Leszih A.-ral, miskolci múz.-ig.-val, hogy a MOB hozzájárul ahhoz, hogy: 1. A freskólelet a javaslat értelmében bemeszeltessék. 2. A templom tornyocskája előbb helyeztessék. 3. A hajóbeli két ablak kibővíttessék (!!!) a javaslat szerinti módozatokkal.

37 Leszih július 18-i levelében beszámol, hogy kiszállt a falfestésmaradványokat megnézni.

81

' Második július 18-i levele (a noszvaji templom mennyezetéről) utolsó bekezdésében írja: „Az abodi fal festési maradványok nagyon is halvány körvonalairól fényképfelvételt is készítettem, de azok semmit sem mutatnak, csak hepe-hupás, göröngyös falfelületet, amelyen még ha épebben maradtak volna is meg a színek, vajmi nehezen lehetett volna kivenni valamit is. Ügy. hogy a képet el sem küldöm. Annak a pár vonalnak és színfoltnak a rajzát, mely még kivehető volt, még mindig nem küldhetem, mert bevárom az ottani tanító tervrajzát is, akiével az enyémet egyeztetni fogom. A kóros gerendák kivételét várjuk u. i. még meg." (További rajzokat nem találtunk a MOB hiányosan megmaradt korabeli iratanyagában, úgy, hogy csak Leszih július 2-i levelén vázolt részletekről és foltokról lehet bizonyossággal szólni.) Ezekből a levélrészletekből kitűnik, hogy milyen munkavégzések lehetősége merült fel és engedélyezése történt meg 1928-ban. Az 1959. évi OMF-felmérés is nyilvánvalóan ezekre utal „az 1930-as években rosszul restaurálva" meg jegyzéssel, mert későbbi átalakításoknak sem írásbeli, sem észrevehető külső nyoma nincs. Rögzíthetjük, hogy a megismert f'reskótöredékek lemeszelése, a déli ablakok bővítése, az előkerült festett deszkák (a hajdani festett mennyezet maradványai) eltávolítása, a kis tornyocskáknak a nyugat felé előbbre való helyezése, a tetőfedés megváltoztatása (zsindelyről eternitre), s nyilvánvalóan a belső munkák döntő többsége (karzatátépítés, vakolás, a márványozást utánzó kifestés. mennyezet átfestése stb.) ugyancsak 1923-ban készült el. Az összehasonlításra lehetőséget nyújt a már korábban hivatkozott 1. kép és az 1959-ben készített 2. kép. Az utóbbi képen látható az újabb munkákra (részleges vakolatfelújitás, kerítéskészítés) való előkészület nyoma. 3. képünkön bemutatjuk a templomot 1980ban, délnyugati nézetből ábrázolva, és megismertet az utólagosan épített nyugati