A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Simán Katalin: A paleolitkutatás helyzete és lehetőségei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

remterületet, délen pedig a Hór völgyének déli bejáratát. A Bükk közepén a Rejteki- és a BaMa-völgy ismert paieolitikus szempontból. A többi terület ősrégészetileg fehér foltnak tekinthető. Nagyjából ismert az Upponyi-hegység, ezzel szemben a Sajó és az Aggteleki karszt közötti térség, egy-két szórványtól eltekintve, teljesen ismeretlen. Az Aggteleki karszt vidékéről paleolitlelet eddig még nem került elő, bár általános régészeti kutatottsága közepesnek mondható. A Zempléni-hegység nyugati és déli peremén nagyobb paleolittelepeket ismerünk, a hegység belsejének őskőkori lakottságáról azonban mindössze néhány szórványlelet tanúskodik. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Ennek érdekében terepbejárás-sorozat indult meg, melynek első eredményei már mutatkoznak. A terepbejárások során különös figyelmet szentelünk a hegyek lábainál, peremterületeken, folyók mentén feltételezhető őskőkori megtelepülések lokalizálására, más részről pedig a hegységek belsejében a régészetileg még ismeretlen barlangok feltérképezésére. A nyíltszíni lelőhelyek felkutatásának eredményeképpen került sor a boldogkőváraljai szórványtelepek hitelesítésére (Dobosi Viola) és számos egyéb felszíni szórvány begyűjtésére (Ringer Árpád). A barlangok kutatása során is sikerült eredményeket elérni. A már régészetileg ismert barlangok közül néhányban megmaradtak olyan területek, ahol réteghitelesítés céljából még lehet ásatást végezni. Találtunk olyan barlangokat és sziklaereszeket, amelyek ismertek régészeti szakirodalomból is, de teljes értékű feltárás nem folyt bennük (Kacs, Forrásvölgyi barlangok). Végezetül sikerült lokalizálni néhány olyan sziklarekeszt és barlangot, amelyek régészeti szemoontból ígéretesek. A terepbejárások során várhatóan a jövőben még több lelőhelyet, illetve lehetséges lelőhelyet tudunk meghatározni. Sokkal jelentősebb eredmény lenne azonban egy hiteles, esetleg több rétegű lelőhely feltárása. Ásatást tekintve megemlítem az avasi lelőhelyet, melynek feltárására leletmentés folyamán került sor. A paleolit műhelytelep az Avas második legmagasabb pontján, az alsószentgvörgyi részen került elő. A leletek eredeti rétegükben, krioturbáció által kissé megmozgatva, fauna és flóra nélkül kerültek elő. Az eszközök körül talált faszénmaradványok hagyományos C—14-vizsgálatra alkalmatlanok. Rétegtanilag sainos nem lehet a korát megállapítani, mivel a természetpusztító tényezők a réteghatárokat elmosták. Ezenkívül a megye területén rétegből nem kerültek elő leletek. Külön kell szólni a barlangi ásatásokról. A barlangokba általában bemosódnak a rétegek, nem lehet arra számítani, hogy a leletek önmaguktól felszínre kerülnek. Tehát amikor egy barlangról feltételezzük, hogy benne őskőkori megtelepedés volt, azt csak fekvése, genetikája, feltételezhető kitöltése sugallja. Biztosat csak ásatás segítségével mondhatunk. Szükség lenne tehát arra, hogy az újonnan megismert barlangokban próbaásatást végezzünk, még akkor is, ha esetleg semmiféle lelet sem kerül elő. Ezzel egyidőben kellene elvégezni néhány ismert barlangban a rétegtani hitelesítő ásatásokat, hogy azok segítségével korszerűbben és pontosabban végezhessük az új barlangok feltárását. A sok türelmet és fáradságot igénylő terepmunka során fel kell használni mások segítségét is. Számos bejelentés érkezik, főleg ásványgyűjtőktől, akik gyűjtőútjuk során tett megfigyelésükről értesítenek bennünket. Igen hasznos