A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: A gömörszőllősi emberek mozgásvilága

lását Melles Emil—Szántay-Szémán István—Kozma János: Görögkatolikus szertartástan iskolai és magánhasználatra. Budapest, 1937. 215. 9. Niedermüller i. m. 117. 10. Bartha i. m. 83. 11. Barna Gábor szíves közlése. 12. Barna Gábor szíves közlése. 13. Erre vonatkozó adatokat lásd pl.: Bellosics Bálint: Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez. Ethnographia, XIII. 1902. 30—31.; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás. Budapest, 1979. 147. stb. Borbás Vince csak sárga színű virágok tűzbe dobásáról tud : Szent-Iván-virág. Pallas Lexikon, 18. 636. 14. Nem hagyhatók figyelmen kívül a János-napi füvek és virágok Szent György, Illés és Nagyboldogasszony napjához kapcsolódó párhuzamai sem. Ez időpontok és a szokások elterjedésének egybevetéséből kitűnik, hogy tapasztalható bizonyos időeltolódás az éghajlati zónák között. 15. Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Miskolc, 1941. 89. 16. Szemerszky i. m. 178.; Ménologion, i. m. 49. 17. Az úrnapi virágokhoz fűződő szokásokat lásd bővebben: Bálint i, m. 111—.112.; Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1976. 355—359. 18. Bartha., Elek: L'influence de la liturgie sur les coutumes fixées par le calendrier dans les milieux uniates de la Hongrie. Műveltség és Hagyomány, XX., 1981. 255. A gömörszőllősi emberek mozgásvilága Az elzárt kis faluban élő gömörszőllősi emberek a felszabadulás előtt ritkán lépték át a falu határát. Távolabbi vidékre csak akkor jutottak el, ha a munkavállalás, a vásározás, vagy a katonai szolgálat kényszerítette őket. Akkor is csak a férfiak. A nők mindössze a legközelebbi vásározó helyekre, vagy rokoni látogatásra mentek. A gyermekek mozgáskörzete még korlátozottabb volt s a szomszéd faluig. Kelemérig terjedt. Mozgásuk uralkodó irányát a közigazgatási változások és a község határán húzódó országhatár megvonása határozták meg. Az 1920-as évek előtt mozgásterületük nagyrészben a nyugatra húzódó Sajó-völgyére korlátozódott. A csehszlovák határ kijelölése után keleti, délkeleti irányba, Putnok, Ózd felé alakult ki. A meredek hegyoldalakon lévő, gyenge minőségű szántóföldek nem biztosították kellően a lakosság megélhetését, ezért a munkabíró férfiaknak a család jövedelmét növelő kiegészítő foglalkozást kellett keresni. A falu lakossága a fakitermelés körében kereste meg a család többletjövedelmét, Szívesen vállaltak erdőkivágást, kéreghántásos tarvágást, vagy tűzifa-vágásos erdőírtást is. A fogattal rendelkező gazdák a fa elfuvarozására szerződtek, ha a lovaik jó erőben voltak. Erdőkitermelést nemcsak a gyalog, vagy baltás emberek, hanem a lovasgazdák is szívesebben vállalták, mint a fuvarozást, mert azt jobban megfizették és a lovaik sem csigázódtak el.