A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Virágszentelés Észak-Magyarországon

megszűnt. A szemléletváltozásnak köszönhetően már mágikus eljárásokban is csak kivételesen kapnak szerepet. Az állatgyógyításban, ezen belül a szarvasmarha-gyógyításban azonban a szentelt virágokat máig is széleskörűen alkalmazzák. A virágszentelés teljes elmaradása a vizsgált vidékeken éppen a szarvasmarhatartás pillanatnyi állapotához kapcsolható. Amely házaknál a szarvasmarha tartásával az utóbbi években hagytak fel, illetve ahol az a külön háztartásban élő, a szentelmény iránt közömbös fiatalok kezébe került, ott a füvek és virágok megszemteltetése az idősebbek számára is érdektelenné vált. Érdekes viszont, hogy a háznak a vihar, villámcsapás elleni védelmében, ahol egyes szentelmények az ország más területein is szívósan őrzik jelentőségüket, a szentelt virágok felhasználása a korábbi állapotokhoz képest alig változott. A szokás visszaszorulása eleinte a szertartáson aktívan részt vevők, a virágot is szenteltetők számának erős csökkenésében mutatkozik meg, néhol pedig a folyamat már napjainkban a szenteltetési igény megszűnésével a szokás elmaradásában éri el végpontját. Bár az egyházi szertartással való közvetlen kapcsolat a szokás fennmaradásának irányában hat, s ez nagyobb állandóságot biztosít más, pusztán a népi kultúrában gyökerező hagyományokénál, a vizsgált falvak között az említett okok következtében, ha lassan is, de egyre nő azoknak száma, ahol a virágszentelésnek már csak halványuló emléke él. Bartha Elek JEGYZETEK 1. V. ö. Bercze Nagy János: A Szent László füvéről szóló monda a népmesei kutatás megvilágításában. Ethnographia, XLV. 1934. 37.; Szendrey Zsigmond és Szendrey Akos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethnographia, LI. 1940. 206. 2. A szentelmények néprajzának általános kérdéseihez lásd: Bálint Sándor: Liturgia és néphagyomány. In.: Sacra Hungária. Kassa, 1944. 99—128.; Bartha Elek: A szentelmények szerepe Komlóska néphagyományaiban. (Megjelenés alatt a Zemplén-monográfiában.); Mester Imre: Magyar népi liturgikus szentelmények. (Kézirat), 1954. 3. Schwartz Elemér: A virágszentelés Nyugat-Magyarországon. Ethnographia, XXXVI. 1925. 15—21.; Hering József: A „virágszentelés" Baranya vármegye hegyháti járásában. Ethnographia, XXXVI. 1925. 167—168. 4. Nem mond ellent ennek az sem, hogy több barokk kori rituálénk tartalmazza a Benedictio Herbarumot, ez pusztán a közös forrásra, Rituale Strigoniensere vezethető vissza. A néprajzi szakirodalomban több helyütt felbukkanó, a legkülönbözőbb virágszentelési időpontokra vonatkozó adatok többsége félreértésen alapul, legalábbis a virágok eulogikus felhasználásán túl, nem tartalmazza hitelt érdemlően a szentelés tényét. V. ö. pl.: Szenlendrey Zsigmond: A tavasz, a nyár és ősz ünnepköreinek szokásai és hiedelmei. Ethnographia, LII. 1941. 180—188. 5. A bizánci szertartás virág-megáldásához lásd: Szemerszky János: Füvek és virágok megáldása. Keleti Egyház, II. 1935. 176—178. 6. Niedermüller Péter: A tavaszi és nyári ünnepkör szokásai a zempléni hegyvidéken. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 17., 1978—1979. 117. 7. Bartha Elek: A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. Debrecen, 1980. 83. 8. A szertartás teljes menetét lásd: Ménologion, VIII. Miskolc, 1939. 60—62. Helyvagy területi megjelölés nélkül említi a virágszentelés magyarországi előfordu-