A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Virágszentelés Észak-Magyarországon

a szőlő nemigen terem meg ezen a vidéken. A dicska fontosságáról egy jelesnapi rigmus is árulkodik, amelyben megszokott természetességgel fordul elő: Gyümölcsoltó, Szent György nap, már ezután minden nap megszáll minket a harmat a nagy dicskaja alatt. Erdei Sándor Virágszentelés Észak-Magyarországon A paraszti élet csaknem minden területén, de kiváltképpen a gyógyításban alkalmazott füveket és virágokat az évszázados tapasztalatok és a népi képzelet — racionális felhasználásuk mellett — mágikus tulajdonságokkal, varázserővel is felruházta. A gyógyító és varázserejű virágok széles körű alkalmazásával ugyanakkor ellentétben áll, hogy vallásos jellegű elnevezéseinek nagy száma ellenére

1 viszonylag ritkán kerültek kapcsolatba a keresztény egyházzal, illetve a katolikus vallásgyakorlattal. Szembetűnő ez, ha arra gondolunk, hogy az egyház liturgiájában, szertartásaiban mindig igyekezett a közösségek igényeihez alkalmazkodni, egyúttal keresztény formákba belefoglalva az élet szinte minden jelentősebb mozzanatát. A keresztény formák és tartalom iránti igény a parasztság részéről is megnyilvánul, mégpedig talán leghétköznapibb módon használati és egyéb tárgyainak, egyes cselekedeteinek egyházi megáldatásában. megszenteltetésében.

2 Füvek és virágok egyházi megáldásához Európa más népeitől szép számmal találhatunk adatokat. Magyarországi virágszentelésről részletesebb lejegyzés csupán. Nyugat- és Dél-Dunántúlról áll rendelkezésre. Az itteni német eredetű lakosság a középkori német egyházi hagyományt követve új hazájában a húszas években még gyakorolta a szokást, s Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) mintegy másfél tucat virágból álló csokrokat áldatott meg a templomban. Ezt a virágot azután a lakóházak vízkereszti megfüstölésére és a halottas házaknál használták föl.

3 A szentelmény e német eredetű előfordulásának ismeretében is, a máig összegyűjtött szokás- és hiedelemanyag határozottan arra utal, hogy a virágok egyházi megszentelése — az úrnapi gallyak és egyes ünnepi alkalmak egyházi áldásban nem részesült virág- és növényi kellékeinek eulogikus népi felhasználását leszámítva — idegen a magyarság vallásos néphagyományaiban/ Az alábbiakban a virágszentelésnek egy Magyarországon újonnan meg-