A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Erdei Sándor: Adatok Zemplén népéletéhez

gazdaság. Az asztalra az abrosz alá búzaszemet, kukoricaszemet, babot, árpát, zabot, fokhagymagerezdet, pár fillért helyeztek. Némelyek a gabonaszemekből keresztet is formáltak a terítő alá, hogy a kántálok jókívánságai hatásosabbak legyenek. A gazdasszonynak tálaláskor mindent az asztalra kellett tennie, nem volt szabad felállnia a vacsora idején, mert nem lett volna kotlósa a jövő évben. Ezekből az ételekből választották ki a három fogást: gombaleves, gombafasírt, gombával töltött káposzta, mákos vagy diós bobájka, oszuska (kaiácstésztából készült karácsonyi kenyér), mákos leves, aprógaluska leves, krumplis lángos, csipedett tészta hordós káposztával, angyalbögyörő, fánk, hal, sültkrumpli, ostya, fokhagyma, méz, dió, alma, körte. Az oszuska mindig az asztal közepén volt, alá egy búzaszemet tettek. Mikor minden étel fel volt tálalva, a gazda szedett a cseréptányérokba a fakanállal. Ezt követően felálltak és imádkoztak: a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet. Utána mondta a gazda: aki nékünk ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Mindörökké ámen! Keresztet vetettek és hozzáláttak az evéshez, A vacsorához tartozott a fokhagymaevés is. „Legelébb fokhagymát ettünk oszuskával, hogy meg ne marjon a kigyó'' — mondotta az adatközlőm. Mások a kelés, fekély és köhögés megelőzésére ették a fokhagymát. Vacsora után karácsonyi dalokat énekelt a család: Hallod ember, angyal szólal. Örömet hirdet, hogy a megígért Messiás már elérkezett. Hol találjuk fel ez estét éjjel? Betlehembe mondják lenni teljes örömmel. Az egeknek királynéja, a Szűz Mária. Juhoknak, barmoknak a szája, meleg párnája. Rája lehelvén, úgy melegítvén, kemény hideg ellenére gyenge testét úgy védelmezvén. Az egész falu várta az éjféli misét. Addig a családok felkeresték egymást, kántáltak. Éneklés nélkül nem ment be senki a házba. A Mennyből az angyal, a Csordapásztorok, a Pásztorok, pásztorok, a Sötét éjjel Betlehem tájára, a Vígan zengjetek citerák, a Mily ragyogó fény árad az égen, a Pásztorok, keljetek fel kezdetű dalokat énekelték. Az asszonyok egy-egy erősen vallásos és idősebb társuknál gyűltek össze, ott tuskót égettek. Ha felfelé szállt a füst, annak jele volt, hogy az isten szereti a népet, ha eloszlott a föld felett, akkor félhettek az isten haragjától. A pásztorok a falu minden házába bementek jókívánságaikkal. Tülköltek, dudáltak, pattogtatták ostoraikat. — Szabad a kis Jézust dicsérni? — álltak meg az ablak alatt. — Szabad, — volt a felelet. Erre bementek: Adjon az isten több karácsonyéstét elérni, ne ilyen szomorút, örvendetesebbet; bort, búzát eleget, a hordóba feneket, hadd igyon a gazda eleget. Szívemből kívánom az egész házinépnek.